Orbán beszédét, természetesen, nem néztem meg élőben, elég volt nekem az a néhány videó- és írott összefoglaló - meg a g... eddigi megnyilatkozásai. Az elmúlt két napban pedig jött hozzá jó néhány elemzés, kommentár, üvöltés, lemondás, egyéb  - értelmetlen, mert haszontalan - érzelemnyilvánítás. (A lelkes örömujjongások felé nem járok, de biztos voltak azok is nagy számban.)

Érdekes módon a dolog egy lényeges aspektusáról mintha nem esne szó. Valahogy már mindenki természetesnek veszi, hogy Orbán egy erdélyi, vagyis romániai helységben nyilatkozik meg évről évre legfontosabb magyar politikai kérdésekről. Valahogy az is csak élcelődésre adott alkalmat, hogy az újkori román történelem legfontosabb eseményének, az Erdéllyel való egyesülésnek/Erdély bekebelezésének centenáriumi évében - hangsúlyosan erre utalva! - odaszúrt a szövetséges szomszéd államnak. Az egy dolog, és most nem is erről akarok írni, de megkerülhetetlen, amire egy rádióinterjúban Parászka Boróka erdélyi újságíró figyelmeztetett, hogy tudniillik az az érzéketlenség, ahogy a magyar politika nem vesz tudomást arról, mit jelent a román politika és a román közvélemény számára a centenárium, súlyosan visszaüthet az erdélyi magyarokra. Persze ezzel is összefügg az, ami engem most igazán érdekel. Az tudniillik, hogy Orbán és a fél magyar kormány tusnádfürdői fellépése - Varga Mihály egyébként nagyon érdekes és fontos előadása a magyar gazdaság problémáiról, vagy Palkovics a magyar technológiai haladás és az oktatás összefüggéseiről stb. - mögött van egy rejtett értelem: annak a jelzése, hogy valójában ők Magyarországon vannak, ha Erdélyben vannak. Vagyis alig leplezett irredenta politika. Szépen kapcsolódva az Országházon hasonló szimbólummal lengedező székely zászlóhoz.

Toroczkai legalább egyenesen meg is mondja...