Megritkultak a politikai témájú bejegyzések ezen a blogon. Ennek egyik oka nyilván a kiábrándulás, a kifáradás, a "mi a fenének" eluralkodó érzése. A másik ok a kényelem: a facebook rászoktatott, hogy egyszerűen megosszam az ott talált, a véleményemmel, világnézetemmel egyező bejegyzéseket. Most is ezt tettem, aztán úgy döntöttem, hogy átemelem ide is az egykori kollégám, László József által közzétett Ady-idézetet. Egyrészt azért, mert engem is kiborított Orbán - Sztálinra emlékeztető - "történészi" és "nyelvtudományi" megnyilatkozása a magyarok hun-türk, a magyar nyelv türk eredetéről. (Nota bene: ha a hun nem is, a - részben - türk etnikai eredet valóságos, a nyelvé: tudománytalan ostobaság.) Másrészt Adyt legalább olyan fontos publicistának tartom, mint amekkora költőnek; a most következő, több mint száz éves idézet aktualitása elkeserítő.

"Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna. Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról. Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…"
(Ady: Menjünk vissza Ázsiába, Nagyváradi Napló, 1902. január 31.)

Szerző: rás  2018.09.04. 21:36 7 komment

Címkék: Ady

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr3014222649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2018.09.05. 01:06:43

rás:most fejeztem be egy könyvet , amely ezt a türk problémát is tárgyalja, majd holnap estefelé megírom neked, most nem tudom, mert olyan fáradt vagyok, este 8-tól 1/2 1-g olvastam. A nagyfőnök csúsztat.

egy nagyi 2018.09.05. 17:38:28

rás:itt vagyok!

"......informatívak a bizánci források, mindenekelőtt a 9. és a 10. század fordulóján uralkodó Bölcs Leó császár TAKTIKA című hadtudományi írása, amely 904-ben vált teljessé, ám korábban összeállított katonai kézikönyvek leírásaira épült, valamint fia, Bíborbanszületett Konstantin A BIRODALOM KORMÁNYZÁSÁRÓL című munkája, amely a 10. század közepén íródott, ám számos információja ennek is a korábbi évtizedekre vonatkoztatható. Az utóbbiból tudjuk, hogy a türkök, ahogy a magyarokat Bizáncban nevezték, hét törzsbe /Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi/ szerveződtek. A nyelvtudósok szerint a hét magyar törzsnév közül öt török eredetű, amely ugyancsak intenzív magyar-török kapcsolatokra, és valószínűleg etnikai keveredésre utal. A magyar nyelv, amelyre az egyik- valószínűleg az irányító szerepet betöltő- törzs neve utalt, ennek ellenére nem felejtődött el,sőt idővel az egész törzsszövetség nyelvévé vált."
Romsics: Magyarország története végül, ha orbánnak a beszédírói azt írják, hogy hadüzenetet küldünk a Marsra akkor azt is felolvassa.

egy nagyi 2018.09.16. 00:23:59

rás:úgy látom letargiába estél. Tudod Sziszifusz is mindig fölgörgeti a követ, s mindig visszagördül.
Csak ha magunknak megfogalmazzuk, ami körülvesz, s ha kétségeink vannak, és tudunk kérdezni, segít magunkat összeszedni.
Pihenj, relaxálj, zenélj, olvasgass, iktasd ki a külvilágot, mert baj lesz!
Jobban szeretem Ady publicisztikáit, mint a verseit.

rás · http://ras2.blog.hu 2018.09.16. 10:39:48

@egy nagyi: Kedves, hogy aggódsz, köszönöm. Nem estem letargiába, nincs is rá módom, időm, mert sokat dolgozom - a könyvszerkesztés mellé, most megint elkezdődött a főiskolai tanítás. A külvilágot viszont nem tudom és nem is akarom kirekeszteni.
És persze, olvasok is, most éppen Salamon Pál rettentő érdekes és szórakoztató Sorel ház c. regényét, amiről persze szeretnék írni a blogon is, de még nem tudom, hogy fogjam meg.
És fura véletlenként - telepátia? - épp ma reggel gondolkodtam azon, hogy mit kezdjek a bloggal, mert valahogy kifulladtam mint blogger. A legvalószínűbb, hogy elkezdek régi bejegyzésekből szemezgetni.

látjátok feleim szümtükkel 2018.09.20. 20:34:58

"több mint száz éves idézet aktualitása elkeserítő."

Nem ez az ekeserítő, hanem az, hogy a magyar gemonba a teremtő benne felejtette a rák egy átkos génjét. A hátramenését. Mi kiválóan tudjuk csinálni.

A blogod meg úgy jó, ahogy van, nem baj, ha a régi írásokat előszedegeted. Mert a "újszülöttnek" minden vicc új.
süti beállítások módosítása