A Facebookon két napja (sokakhoz hasonlóan) egy rövid bejegyzésben hangot adtam annak a véleményemnek, hogy Orbán eltávolításának alapfeltétele Gyurcsány távozása a közéletből. Ezzel persze "ezen az oldalon" sokan nem értenek egyet. Egykori kedves kollégám ellenvetésére ott "hozzászólásban" már közöltem egy 2009-es blogbejegyzésemet, most még egy évvel korábbra megyek vissza: 2008. márciusában, a "szociális népszavazás" után írtam "Mi van? Mi lesz? Gondolatkísérlet"  címmel.

* 

(A vajszínű árnyalat vendégbloggereként írtam)

"- Minden esemény egyetlen láncsort alkot ezen a legeslegjobb világon; mert hisz ha nem rúgják fenéken, s nem ebrudalják ki egy szép kastélyból Kunigunda kisasszonyért, illetve szerelme miatt; ha nem gyötri meg az inkvizíció; ha nem járja be gyalog Amerikát; ha nem döfi le az ifjú bárót, és ha nem veszíti el száz eldorádói juhocskáját, bizony nem ehetne itt befőtt cédrátot és pisztáciát.

- Igaz, úgy van - felelte Candide. - De vár ám a munka a kertben. "

1. tétel: Gyurcsány és az MSZP-SZDSZ-kormány megbukott. Kultúrországokban, nyugat-európai parlamenti demokráciákban ilyen népszavazási eredmény után - vagyis a társadalom politikai bizalmának ilyen nyilvánvaló megroppanása után a kormány lemond és új választásokat írnak ki. Magyarország - a Balkán többi országához hasonlóan - nem ilyen ország, de attól még a bukás tény. A kérdés csupán az, hogy az MSZP mikor és hogyan vállalja ennek következményeit. GY. F. "küldetéses", megszállott ember, tőle ez nem várható, az MSZP vezetésében pedig egymást bénítják meg a vezető (immár nem vezéri - s ez fontos!) szerepre önmagukat alkalmasnak tartók. Március 29-én országos pártértekezletet tartanak, amely elvben nem jogosult új miniszterelnök jelölésére (ez a kongresszus joga), dehát lehet változtatni a szabályokon, lehet akár kongresszust is összehívni, de ennek csak akkor van értelme, ha már megvan a jelölt (és aki erre azt mondja, hogy akkor hol a demokrácia, annak azt felelem, hogy "hülye vagy"). Nehezíti a helyzetet, hogy jó volna még Gyurcsányra terhelni az esetleges évvégi tb-népszavazás és a jövő évi EP-választás várható nagy vereségét is, de ezt így tétlenül már aligha viseli el a párt.

2. tétel: Az MSZP veresége a baloldal bukása? 

A parlament azonnali feloszlatása és egy új választás kiírása a Fidesz kétharmados mandátumtöbbségét hozná, az SZDSZ eltűnne a parlamentből, így erre aligha kerül sor. Bár ez tiszta helyzetet teremtene, megrövidítené az agóniát, s az MSZP hamarabb kezdhetné el azt a 10-15 év ellenzéki létet, ami esélyt ad majd számára a dolgok újragondolására, egy új párt felépítésére. Minthogy azonban a hatalom nagyon sok ember számára egzisztenciális kérdés (és itt nem is elsősorban a politikusokról van szó) meg mert nagyon erős az Orbán-fóbia, a végsőkig (azaz 2010 tavaszáig) megpróbálnak kitartani, hátha majd csoda történik. Nem fog, de a remény hal meg utoljára.

Politikai elemzők, kommentátorok a "baloldal vereségéről" beszélnek. Ez igaz, ha baloldalon a jelenlegi kormánypártokat értjük. Dehát, könyörgöm, mitől lenne baloldali párt az SZDSZ? És az MSZP?

Magyarországon a baloldal történelmi vereséget szenvedett - kétszer is. Először, amikor - alternatíva híján - azonossá vált egy működésképtelennek bizonyult és a világpolitikai körülmények miatt megbukó rendszerrel. Másodszor akkor, amikor (a jobboldali kormány népszerűtlensége - valójában a rendszerváltás társadalmi elutasítottsága miatt) 1994-ben túl korán került hatalomra, s ő kényszerült végrehajtani egy lényegét tekintve jobboldali - a neoliberális globálkapitalizmusba, annak politikai, gazdasági és kulturális intézményrendszerébe integráló - politikát. 2002-ben - az Orbánék arroganciájának köszönhető második visszatéréskor - ez a párt már egyáltalán nem volt baloldali (még ha hatalmi okoból tett is populista intézkedéseket).

Ma a magyar politikában a baloldal két formában van jelen: Orbán Viktor demagóg (de a jövendő politikai cselekvése szempontjából irreleváns) hordószónoklataiban, illetve a politikai élet margóján létező újbaloldali, globalizációkritikus csoportokban, írásokban.

3. tétel: A népszavazás mint a baloldali, demokratikus mentalitás győzelme. Természetesen (szerintem) igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ilyesminek nem lett volna szabad megtörténnie, hogy egy komoly parlamenti demokráciában nem lehet népszavazásra bocsátani, hogy akarsz-e fizetni állampolgár, vagy nem akarsz fizetni. Akkor viszont valójában az a kérdés, hogy jó dolog-e a parlamenti demokrácia (tudom, már Churchill is megmondta, hogy nem jó, de nincs jobb), és valójában mi köze van/lehet az embereknek a politikához (s benne elsőrendűen a közpénzek beszedéséhez, kezeléséhez, elosztásához), van- e, lehet-e olyan politika, amely az "emberek" (egy sokféleképpen struktúrált társadalom) véleményét fejezi ki. Ez valószínűleg hamis kérdés, mert a politikának nem az "emberek" véleményét, hanem a (sokféleképpen struktúrált) társadalom érdekeit kell kifejeznie. Innen nézve kétféle következtetés lehetséges: 1./ az embereket nem kell megkérdezni (illetve csak álkérdést szabad nekik föltenni: melyik pártra, melyik politikusra szavazol), érdemi ügyekben kizárólag vezetni és meggyőzni kell őket. 2./ Tudomásul veszem az adott társadalom mentalitását, igényeit - azt, hogy a társadalom különböző csoportjai miként élik és fogalmazzák meg érdekeiket - s ennek alapján (meg a nagymértékben a környező világ által meghatárott feltételek figyelembe vételével) próbálom alakítani a politikát.

A vasárnapi népszavazáson (teljesen mindegy, hogy indokolt vagy demagóg kérdések alapján) egyértelműen kiderült, hogy ma a magyar társadalom döntő többsége úgy véli: az oktatás, az egészségügy közfeladat, amit az államnak kell teljesítenie. Elutasítja a privatizációt, mert - két évtizedes tapasztalatai alapján - ez azonos a lopással. És az is egyértelmű, hogy a magyar társadalom mentalitása demokratikus, mert elutasítja a hatalmi arroganciát, a gőgöt - most Gyurcsányét, ahogy korábban Antallét (ó, istenem, ő azért volt valaki!) meg Orbánét.

(És emellett elege van a kormányzati inkompetenciából - szerintem elsősorban ezért bukik az MSZP a következő választáson, de ez egy másik szál.)

4. tétel: Mi következik mindebből? Semmi. A semmi. Magyarország ma szükségképpen és elkerülhetetlenül része a politikai és gazdasági világhatalmak (országok és multinacionális nagyvállalatok) által uralt globális kapitalista világrendszernek. Tartósan, a belátható jövőben semmi olyan nem történhet, ami e rendszer logikájának, érdekeinek ellentmond. Minthogy azonban kis ország vagyunk, nem vagyunk fontos tétel a nagy világjátszmában, ezért rövid távon és a felszínen bármi megtörténhet. Én két lehetőséget látok. Az egyik, hogy a következő hónapokban politikai szerepet vállal a (most ne firtassuk milyen módon létrejött, megizmosodott és ma már a nemzetközi nagytőkével összefonódott) magyar nagytőke, és - mondjuk - egy Csányi Sándor vezette "szakértői"/"konszolidációs"/"nemzeti egység-" kormány jön létre mindkét nagy párt részvételével vagy támogatásával. A másik - és ez a valószínűbb - folytatódik az MSZP töketlenkedése (Gyurcsánnyal vagy Gyurcsány nélkül), 2010-ben győz a Fidesz, és kemény kormányzással megvalósítja mindazt, amiről az MSZP csak szerencsétlenül ötletelni volt képes: a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát. Leöntve persze keresztény-nemzeti szósszal, amitől nagyon szerencsétlenül fogom magam érezni, de az ország működni fog, rend lesz.

Boszorkányokról (baloldali politikáról) pedig, melyek nincsenek, szó ne essék.