Orosz rulettet még nem játszom, de képtelen vagyok a teljes elszigetelődésre. Mint már írtam, többen felajánlották segítségüket vásárláshoz, de továbbra sem - egyelőre? - nem élünk vele. Villamos mellőzésével séta piacra, Aldiba, a bejáratnál szájmaszk és kesztyű fel, vásárlás, aztán kocsival értem jön a feleségem. Eddig bevált, hogy a kiszámíthatóan kisebb forgalmú időpontokban mentem - ennek most betesz a 9-től 12-ig nyuggerkorlát. Tegnapelőtt, még a kijárási tilalom korlátozás előtti utolsó napon, jó ösztönnel elintéztünk egy banki ügyletet is. Két számla felszámolása nettó másfél óra (a bruttó eggyel több, mert valamit otthon felejtettünk, amiért J. hazaugrott, azalatt én a Mammutban kóricáltam. Mondjuk, nem kellett sok emberrel találkoznom, a bankfiók is tök üres volt.

Ma délelőtt pedig egy látogatót is beengedtünk a lakásba: telefonszerelő. A Telekomnak ugyanis most jutott eszébe, hogy modemet cseréljen, amit tegnap két(!) fickó letett az ajtóba, mondván, hogy könnyen "ki tetszenek tudni cserélni". Elvben tényleg egyszerű a dolog, csak éppen... Csak éppen utána nem volt wi-fi, nem működött a vezetékes telefon, és a PC nem érzékelte, hogy bele van dugva egy (két) hangszóró. A wi-fit a szolgáltató rendkívül készséges műszaki távsegítségével sikerült megoldani. Ma jött a telefonszerelő (szájmaszkkal, gumikesztyűvel), aki megállapította, hogy fordítva dugtam a fali aljzatba az új zsinórt, és elég gyorsan megoldotta a hangproblémát is. (Úgyhogy most, amikor ezt írom, Mozart szól a gépből. Most jelzett a Fesztiválzenekar, hogy mindjárt megkezdik szokásos esti karantén-kamarakoncertjüket.) A srác után persze azonnal fertőtlenítettem mindent, amihez (emlékeim szerint, de rossz megfigyelő vagyok) hozzáért.

Telefonszerelő el, J. haza a biopiacról, és elmentünk sétálni - maszk nélkül.