"Amikor a világ összedől, az ember számvetésre kényszerül, vajon élt-e az ajándékba kapott lehetőségeivel. Vajon valóban szabadság volt-e, amiben részesültünk, vagy csak az új világ beköszöntével minősül utólag azzá? Nyomorból kászálódtak ki az eleink, nyomorba tartanak az utódaink, de közben volt valami majdnemlét, valami hozzávetőlegesen élhető még itt, Kelet-Európában is; a háború után született nemzedékeknek kivételesen szerencsés évtizedek adattak meg az elmúlt ezer évvel összehasonlítva; kérdés, ki mennyire tudott élni vele." (Spiró György, Élet és Irodalom, 2020. március 27.)

Szerző: rás  2020.03.29. 22:14 1 komment

Címkék: Spiró György

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr3215570596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2020.03.30. 12:58:15

rás:tűpontos az író, ezért nem kéne minden apróságon fenn akadni. A mostani túlfogyasztásos világban, hogy a dolgaink, tárgyaink, gondolataink, érzelmeink mind lejárt szavatosságúaknak vannak kikiáltva órási jelentősége van most a járvány idején, hogy megtanuljuk becsülni a javainkat és a szellemi voltunkat, és rájöjjünk mit jelent szeretni.