Olvasom Térey János Balogh-ház, Kétmalom utca című memoárját. Nem vagyok tőle lenyűgözve (kb. a harmadánál tartok), de érdekes. Az alcím - Egy cívis vallomásai - rögtön Debrecenre mutat, s a város, illetve annak meghatározott, falusias körzete, egyenrangú főszereplője az emlékezésnek. Illetve - legalábbis az eddigiek alapján - ez nem is igazán emlékezés, hanem egymásba fonódó család-, hely- és kultúrtörténet, amelyek élvezetét jelentős mértékben rontja a könyv erénye: a tudományos alaposság, a számtalan precíz hivatkozás, lábjegyzet. Térey egy helyütt maga is bevallja - a 18 századi ősök, szépapák után nyomozva -, hogy képtelenség megjegyezni a neveket, amelyek ráadásul ismétlődnek, már csak a család két ága közti házasságok miatt is, meg mert a Tóth (ez volt Térey eredeti családneve) nagyon gyakori név volt századokkal ezelőtt is, Debrecenben is. Önti a neveket, a nemzedékeket, a rokonsági fokokat, miközben precíz beszámolókat kapunk például 18-19. századi esküvői menükről. A családi szálakat átszövik a helytörténeti érdekességek, a házak kinézetének változásától a tűzvészekig - természetesen korabeli emlékezések felidézésével; megismerkedünk helyi szokásokkal és szavakkal, kifejezésekkel. S csak ritkán bújik elő egy-egy félmondat erejéig a szépíró Térey. Fontosak és/vagy érdekesek ezek a részletek, de az az igazán érdekes, hogy ez az "emlékezés" valójában nyomozás: ki vagyok én? József Attilával válaszolva: "az őssejtig vagyok minden ős", de az ősök mellett Téreynél egyenrangú szerepet játszik a ház, az utca, a város. 

A "ki vagyok én" kérdésről eszembe jutott, hogy valaha (mint kiderült 2010. februárban) írtam erről. Arra is emlékeztem, hogy a címét Déry Tibortól kölcsönöztem: Kyvagiokén. Két fontos dologra viszont nem emlékeztem. Az egyik, hogy ez valójában egy olvasónapló volt Ulickaja regényéről. És nem emlékeztem a bejegyzés ajánlására: Máténak, születésnapjára. A bejegyzés alatt olvasható egy megrendítően szép komment. "Ismeretlen" írja a gép, meg egy számot, mert a régi kommentek szerzőinek a neve áldozatául esett a freeblog megszűnésének, a rás blog kényszerű költözésének. A kommentet természetesen Máté írta.