A Facebookon magam is belebonyolódtam abba a vitába, amit a népszerű írónő, Tóth Krisztina azon kijelentése váltott ki, miszerint le kéne venni az iskolai kötelező olvasmányok listájáról Az arany embert (meg a Bárány Boldizsárt) a nemi szerepek nőkre nézve hátrányos, sértő ábrázolása miatt. Én ezt "ő is meghülyült" kijelentéssel bevezetve tettem közzé, mire kaptam hideget-meleget nagyon píszí FB-ismerőseimtől, akik a serdülő lánygyermekek lelkét óvnák Jókaitól. Vannak magyartanárok, akik régóta szorgalmazzák, hogy ne kínozzák a 12-13 éves gyerekeket Jókaival, úgyse olvassák el. Én az időtájt olvastam - faltam - Jókait, közte Az arany embert, amihez lökést adott, hogy Judit néni azt mondta hatodik végén, hogy ahány száz (ötszáz?) oldal Jókait olvasunk a nyári szünetben, és ezt olvasónaplóval igazoljuk, annyi ötössel kezdjük a hetediket. Jó volt Jókait olvasni, de nem gondoltam volna, hogy még egyszer az életben. A mostani őrület után viszont tegnap dafke kihoztam a könyvtárból Az arany embert. Falom. Élvezem, fürdök a szövegben. Nem tudtam - vagy elfelejtettem -, hogy Jókainak humora, iróniája is van.
És továbbra se hiszem, hogy van olyan hülye serdülő, aki egy 19. századi regényt mai szocializációs, életvezetési mintának tekint. Viszont megfelelő tekintélyre (Tóth Krisztina) hivatkozva közölheti, hogy miért nem olvassa el.
Utolsó kommentek