Ezt ma hallottam, az InfoRádióban nyilatkozott egy sportvezető az ifjú tehetségek rajáról. Ez volt a döntő lökés, ha tetszik: az utolsó csepp a pohárban, hogy elsirassam a magyar nyelvet. Vagyis azt a magyar nyelvet, amit én tanultam meg, amit ma is beszélek - és szeretek. Az "édes anyanyelvünket" - hogy Lőrincze Lajos hajdani rádiós nyelvművelő műsorát idézzem. Ma már persze "tudom", hogy ez (is) a diktatúra jellemző terméke volt, hiszen - mint azt az egyébként általam is nagyon tisztelt Kálmán László és Nádasdy Ádám nyelvészek rendszeresen kifejtik - valójában nincs olyan, hogy "nyelvhelyesség", minden helyes, amit az emberek mondanak, illetve megértenek. Nincs norma. Ha akarom, felfoghatom a nyelv demokratizálódásának, hogy eltűnik - vagy legalábbis lényegtelenné, értelmetlenné válik - a különbség a választékos, irodalmi nyelv, a köznyelv és az iskolázatlan beszéd között. Ahogy a címben jelzett példánál eltűnik az eredeti visszaható ige. Naponta többször hallom a rádióban, hogy látszódik, holott ezt a történést tökéletesen kifejezi a látszik ige, teljesen fölösleges rárakni egy ragot. Rögtön hozzáteszem, hogy ez nem ma kezdődött. Ötven évvel ezelőtt a gimnáziumi magyarórán (báró) Perényi tanár úr kikelt az ellen, hogy azt mondjuk, egy színdarab itt és itt, ekkor és ekkor játszódik, a helyes ugyanis szerinte a játszik lett volna. A 42-es létszámú osztályból nagyon kevesen értettek egyet vele (én sem).

Más nyelvi példák - más példák arra,  amit én retrográd, illiberális módon a nyelv romlásának tartok. Például az, hogy 50 év alatt nincs már magyar újságíró, politikus, bármilyen közszereplő, aki tisztában lenne az aki, ami, amely vonatkozó névmások használatával. Az ami és az amely közt valóban nehezen megragadható és gyakorlatilag már eltűnőben van a különbség. Én úgy tanultam, hogy az amely egy konkrét tárgyra, fogalomra vonatkozik, rendszerint olyan főnévre, amely közvetlenül a névmás előtt áll, míg az ami ennél általánosabb, kevésbé konkrét dologra, fogalomra utal. De ezek használatában, azt hiszem, már én se vagyok igazán következetes. Viszont naponta többször hallom, hogy egy párt, egy szervezet, egy csoport, aki - és ettől föláll a szőr a hátamon. Hát nem! Hiába alkotják emberek, egy szervezet hiába áll emberekből ("akikből"), a magyar nyelv szabályai szerint (ha vannak még ilyenek) nem aki, hanem amely. Ehhez utolsó csepp véremig ragaszkodom.

Azt hiszem, az ikes igék ragozása már elesett, mint ahogy egyre kevesebb arcidegrángással veszem tudomásul, hogy tényleg nagyon művelt (ifjú) barátom, aki némettanárként aligha néz el bármi hibát a der-die-das-ban és kapcsolt részeiben, gyakran cseréli fel a -ban/ben ragot a -ba/be-vel. Remélem, a -suk/sük normává válását már nem fogom megérni. (Ja! Nincs norma. A nyelvben sem.)

Szerző: rás  2021.06.07. 22:20 10 komment

Címkék: nyelvművelés magyar nyelv

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr7116585524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2021.06.07. 23:32:16

rás: én is szeretem a magyar nyelvet és igyekszem magamhoz mérten választékosan beszélni. Az általad kifogásolt "kibontakozódik" kifejezés kapcsán csak annyit, feltételezem,hogy TE a kibontakozik kifejezést használtad volna. A kertben amikor a rügy megpattan még nem látod a virágot, akkor mondhatod azt, hogy "kibontakozódik", mert hosszabb idő kell hozzá, hogy lássuk a teljes virágot. Az a bizonyos sporttehetség még nincs kész, tehát egy érési folyamatot és egy jövőt sűrít magába ez a kifejezés. Nyelvileg helyes lenne, hogy kibontakozik de ez már egy tényként közölt valami. Képzeld el, ha mindenki az írók közül szuper tehetség lenne, de ez nem így van, az egyéni nyelvhasználat sokszor belefut nyelvi problémákba, és egy indulóra mondhatjuk, hogy kibontakozódik, ma már annyiféleképpen beszélnek és írnak a fiatalok. Megöregedtél rás. Mondhatjuk azt, hogy kibontakozhat, de akkor más a mondat, körül kell írni. egyébként morogj csak, legalább tudjuk, hogy csak ez problémád.

rás · http://ras2.blog.hu 2021.06.07. 23:45:35

@egy nagyi: Nem. A folyamatot az igekötő nélküli "bontakozik" fejezi ki.

egy nagyi 2021.06.14. 01:58:47

@rás: egyen igazad, de felteszek egy kérdést, hogy helyesek-e a következő tőmondatok.
Kibontakozik már az ölelés? / látszik-e a lehetősége/
Kibontakozik az ölelésből/ elhagyja az ölelést/
lehet, hogy én csekély értelmű vagyok, de nem tudom felfogni, hogy mi a bajod ezzel az igekötővel, azonkívül, hogy az egykori tanárod beléd sulykolta ez a formulát

rás · http://ras2.blog.hu 2021.06.14. 16:16:18

@egy nagyi: Az első mondatot egyszerűen értelmetlennek tartom; a második teljesen rendben van.
(Ha nagyon akarod, ezt a választ is félreértheted/félremagyarázhatod.)

egy nagyi 2021.06.14. 19:50:31

@rás:semmit nem értek félre, egyszerűen csak azt akartam példázattal kifejezni, hogy mindig a szövegkörnyezet dönt arról, hogy milyen szóalakot használjunk.

Dupla · https://doppeldupla.home.blog/ 2021.06.18. 17:36:20

Nyelvtörténeti szempontból nézve a standartizált, egységes nemzeti nyelv új jelenség, alig pár száz éves. A 19. század előtt az európai nyelveket tucatnyi nyelvjárásban beszélték, melyek olyannyira különbözetek néha, hogy beszélőik alig értették egymást (pl. egy észak-német a későközépkorban alig értette a mai Ausztria területén elterjedt nyelvjárásokat). A nyelvújítással, "nyelvápolással" jelenik meg először az igény, hogy a nyelv egységes legyen és a tömegoktatáson keresztül mindenki ugyanazt a standard nyelvet használja (vö. Académie française mint a nyelv legfőbb őre már a 17- századtól). Magyarországon a dialektusok használata akár nyelvhelyeségi szempontból, akár a nyelvtan szintjén a műveletlensége jele volt, mely párosult a centralista állam arroganciájával.
Nádasdy sokat idézett, hangzatos kijelentésével több gond is van: a normának van funkciója is (pl. tartalmi megkülönböztetés, az álam mást jelent mint az állam, vagy kiejtésbeli függő és nem fügő, hiszen azt másképp ejtjük).
Ma már egyáltalán nem csak a fiataloknak jelenik meg a pongyola nyelvhasználat: a Facebookon éppen az ötven feletti korosztálynál látom, hogy össze-vissza írnak: betűket hagynak ki, a vessző után nincs helyköz (vagy éppen előtte van), hiányoznak az írásjegyek, a j és az ly használata teljesen ötletszerű.
Az én általam beszélt "nyelvjárásnak" is vannak bizonyos jellegzetességei, amiket írásban igen ritkán használok (kiejtésben hüttő és nem hűtő, füttőtest és nem fűtőtest, vagy rajt és nem rajta). Az egyik ilyen jellegzetesség az n végződés elsávsítása (és nem felcserélése!) Soha nem mondanám vagy írnám le, hogy elmész az anyádban.
Az írásod egyik ambivalenciája, hogy miközben azt mondod "nincs norma", mégsem tudod igazán elfogadni, ha valaki nem a norma szerint gondolkozik.

rás · http://ras2.blog.hu 2021.06.18. 21:18:30

@Dupla: Köszönet a nyelv- és nyelvészettörténeti háttérért.
Zárójeles befejező megjegyzésemet, azt hiszem, félreértetted: azt, hogy "nincs norma" abszolút helytelenítőleg, korunk - nem csak a nyelvhasználatra - jellemző jelenségeként, "normájaként" állapítottam meg.

Az sms- (és facebook-) nyelvezet külön dolog. Hosszú ideig tartott, de már rég elfogadtam az eszköz - a telefon - sajátosságából adódó jelenségként. Az egyik ilyen a játékos rövidítések használata (a rövidítések, szócsonkolások játékos használata). Ami az elütéseket, betűkihagyásokat illeti - mint írod, elsősorban az ötvenen felüli korosztálynál -, az (a hanyagságon, felületességen kívül) főleg megintcsak az eszközből és annak használati körülményeiből adódik. Buszon utazva, de egyébként is, idősebbeknél már gyakran amúgy is remegő kézzel nem olyan egyszerű eltalálni a telefon apró betűbillentyűit, amelyek nem is csak egy betűt jelenítenek meg. Az én korosztályom nem számítógéppel és pláne nem mobiltelefonnal született, mi a kézíráshoz szoktunk, és feltéve, hogy tisztában vagyunk a helyesírási szabályokkal (amelyek jórészét pl. Kálmán László nyelvész hülyeségnek tartja), és nem szenvedünk diszgráfiában, viszonylag ritkán cseréljük fel a betűket.

Dupla · https://doppeldupla.home.blog/ 2021.06.19. 14:03:05

Amikor kb. két-három hónapja intenzívebben néztem facebook posztokat, nem ezt láttam. A j és ly felcserélése nem elütés. Mitől lenne más egy facebook poszt, hiszen ez egy nagy közönség előtti nyilvános megszólalás? Az sms vagy a chat, mely két ember között zajlik és sokszor valóban szorít az idő a válasznál, az valóban más.
Az idősebbeknek is meg kellene tanulniuk a normákat: nem kell buszon utazva a facebookra posztolgatni vagy posztokra válaszolni. Ha elvárod a fiataloktól, hogy tanuljanak meg helyesen írni és másoktól megköveteled a nyelvi normákat, akkor elvárható az idősebbektől is, hogy tanulják meg használni az új technológiát.
És persze kérdés marad, kik határozzak meg a normákat? Van akinek a "jösztök" alak hibás, pedig elég sokan használják és az erdélyi magyarban standard kifejezésnek számít.

rás · http://ras2.blog.hu 2021.06.19. 15:58:40

@Dupla: A "jösztök" alakot én is használom, pedig nincsenek erdélyi gyökereim. :)

egy nagyi 2021.06.19. 18:58:44

írásban nem használom azokat a régi szavakat, amelyeket a nagyanyáim beszéltek, s azokat sem, amelyeket egy mondjuk 100,150 évvel ezelőtti műben olvastam. Viszont a férjemmel beszélve nagyon sokszor a négy fal között szoktam, mert ő pontosan érti ezeket a kifejezéseket. Időnként nagyon csúnyán káromkodom a politikai bagázsra, nyilvánosan soha, keresem a rokonértelmű szavakat.
Hála a jó égnek nincs okostelefonom, van ugyan egy tabletünk azon nem írok, és egyébként a gépen, amit legtöbbször használok van helyesírási program. Többnyire a vesszőkkel vagyok bajban.

Talán ismerősek ezek a szavak, kifejezések:muzi,/mozi/ménsz mán, villanyos/villamos/gyüttök/jöttök/, mely/női mell/
süti beállítások módosítása