oktattam R.-t - avagy amikor a zsigeri rasszizmus szövi át a munkahelyi hierarchiát.

R. (a mentoráltam) harmadik hónapját tölti egy cégnél mint segédmunkás. Ma felháborodottan hívott fel a munkából, hogy a kiváló szakmunkás, aki mellé be volt osztva, s aki eddig nagyon rendes volt vele, ma egész nap szidta a büdös, f...szopó cigányokat, mert egy cigány - "a testvéred" - kocsijával belement a lányának az autójába (személyi sérülés nem történt). Egyáltalán nem mellesleg R.-nek nem ez volt az első ilyen "élménye" munkatársaival élete ezen első munkahelyén, és fontos, hogy a cég vezetője minden ilyen esetben kiállt R. mellett. "Én ezzel az emberrel többé nem megyek ki munkába" - mondja a telefonba. "Ne tűrd el a cigányozást, de nem te választod meg, hogy kivel kell dolgoznod" - válaszolom; ezen még inkább felháborodik és leteszi a telefont.

Este, immár nyugodtan, megint felhívott és elmondta, hogy visszafelé a telephelyre, az autóban megmondta az illetőnek, hogy ez nagyon rosszul esett neki. Ő azzal védekezett, hogy "csak viccelt".

Mondtam R.-nek, hogy az illető természetesen nem viccelt, és felvilágosítottam, hogy az emberi természetben benne van a gyűlölet, és speciel Magyarországon a legtöbben a cigányokat gyűlölik, emellett vannak, akik a zsidókat vagy a buzikat. Megdicsértem, amiért kiállt magáért, még inkább, hogy ezt higgadtan tette (nem vagyok benne biztos, hogy napközben is sikerült neki), de megismételtem, hogy nem válogathatja meg, hogy kivel dolgozik, ő ott a legutolsó segédmunkás; majd ha szakmát szerez, más lesz a helyzete. "Velem akkor mindent meg lehet tenni?" - jött megint indulatba. "Igen" - válaszoltam. "De csak addig, míg valamelyiknek szét nem verem a fejét." "És akkor elveszíted a munkádat. Gondold végig, hogy mi fontosabb!"

Hát így.