"A Terektől délre a Nagy-Csecsnya, a Kocskalikov gerinc, a Fekete-hegyek, még egy hegylánc és mögöttük a havasok, amelyek csak odalátszanak, de soha senki sem merészkedett odáig. Ezt a termékeny, erdős, dúsnövényzetű földsávot ősidők óta harcias, szép és gazdag, óhitű orosz népesség lakja: a grebenyi kozákok.

Óhitű őseik nagyon-nagyon régen menekültek ide Oroszországból, és a Tereken túl, a csecsencek között a Grebenyen települtek meg: így hívják a Nagy-Csecsnya erdős hegyeinek első vonulatát. A csecsencek közt élve a kozákok összeházasodtak velük, és átvették a hegylakók szokásait, erkölcseit, életmódját, de régi tisztaságában őrizték meg az orosz nyelvet és hitüket. Még ma is elevenen él a kozákok közt a hagyomány, hogy Rettegett Iván cár lejött Terekhez, a Grebenyről magához hívta a kozák véneket, földet adományozott nekik a folyón innen, felszólította őket, éljenek barátságban az oroszokkal, és ennek fejében megígérte, hogy nem kényszeríti rájuk sem az orosz állampolgárságot, sem a pravoszláv vallást. A kozákok a mai napig is tartják a rokonságot a csecsencekkel, s a világon a legjobban szeretik a szabadságot, a tétlenséget, a rablást meg a háborút. Oroszország hatása csupán legrosszabb oldaláról mutatkozik: választási kényszerben, a harangok eltulajdonításában, meg az ott állomásozó cári csapatokban. A kozák természetes hajlama szerint kevésbé gyűlöli a vitéz hegyilakót, aki megölte testvérét, mint az orosz katonát, akit azért szállásoltak be hozzá, hogy megvédje faluját, de aki telefüstöli pipabűzzel a házát. A hegyilakóban hős ellenségét tiszteli, de megveti az idegen cári katonát, akiben elnyomóját látja. Az orosz paraszt a kozák szemében idegen, bárdolatlan és megvetendő lény, voltaképpen csak az odavetődő vándorárusokból ismeri, meg az áttelepült kisoroszokból, akiket megvetően sipkásoknak nevez. Aki ad magára, ruházatában is a cserkeszeket utánozza. A legjobb fegyvert a hegyilakóktól szerzik, a legjobb lovat is tőle vásárolják vagy lopják. A hetyke kozák legény büszke tatár nyelvtudására, és ha felönt a garatra, még a maga fajtájával is tatárul beszél. Ennek ellenére azonban ez az idevetődött kicsiny keresztény néptörzs, amely félvad mohamedán törzsek és katonák között él, a fejlettség magas fokán állónak tekinti önmagát, és csupán a kozákot ismeri el embernek, mindenki mást megvet és lenéz."

(Szőllősy Klára ford.)