"Nem akartak a napszámosok háborúzni, mert ösztönösen sejtették, ha netán a házuk táján ropognak a fegyverek, akkor megvadulnak, bestiák és gyilkosok lesznek, nem ismernek se embert, se istent, se szomszédot, se barátot, a vérbe borult szemű nyomorgóknál nincsenek kegyetlenebb gyilkosok...
Apám történeteiből megértettem, hogy 1941 februárjában az egyszerű emberek zsigereibe beköltöző félelem egyelőre rejtezkedett, mivelhogy a nincstelenek, a napszámosok, a béresek ösztönösen sejtették, ha kinyílik a rettegés kapuja, akkor kegyetlen időszak vár rájuk; azokban a februári napokban csak a félelemtől való félelem terjedt, emiatt nem akart hinni a környék szegénysége a háború kitörésében, mert megérezték a lelkükben ébredező gonoszt, magukat is ámítva a szokásosnál előzékenyebbek voltak egymás iránt. A szerbek, a svábok és a magyarok színlelték a kölcsönös barátságot; nem lesz háború, biztatták egymást, miközben úgy tettek, mintha semmiről sem tudnának, mintha semmi közük nem lenne a nagyvilágban történtekhez, ami akár igaz is lehetett, tényleg nem volt semmi közük semmihez, viszont nem kizárt az sem, hogy azokban a februári napokban csupán azért alakoskodtak, mert legtöbbjük már kiszemelte magának a szomszéd vagyonát."
Utolsó kommentek