Peti írja: "Háború a XXI. században, a szomszédunkban.
Nem voltam katona, nem akarok fegyvert fogni a kezembe, embert ölni csak azért, mert a "hazám megköveteli."  De ők sem akartak azok lenni, ők sem gondolták azt, hogy az életük az egyik pillanatról a másikra szétesik." 

És erről mindenféle jut az eszembe. Elsőként az, hogy én voltam katona, (erről itt írtam), Kalocsán, 1966-ban, igaz, egy baleset (bokaszalagszakadás) miatt csak rövid ideig. Október 23-án voltam először őrségben; '56 tizedik évfordulója volt, parancsnokaink körében - számomra érthetetlen feszültséggel, ami azonban rám is átragadt az éles lőszerrel töltött Kalasnyikovval. Hülye, szorongató érzés volt egyedül állni a sötétben az őrtoronyban és arra gondolni, hogy esetleg lőnöm kell valakire, aki bármely okból megközelíti a laktanyát. Persze nem kellett...

A másik dolog, ami eszembe jut, hogy ifjúkoromat (50-es, 60-as évek) betöltötte - nem töltötte ki, de végigkísérte - az atomháborús fenyegetés. Úgy, hogy a szüleimtől örököltem a második világháborút, magam tízévesen láttam a szétlőtt Nagykörutat, és amikor hat évtizeddel később történelmet tanítottam, a Kádár-rendszer gyors konszolidációját, a "kiegyezést" mindenekelőtt azzal magyaráztam, hogy a szüleimnek és korosztályuknak a szétlőtt Körút láttán az jutott eszükbe, hogy alig 11 éve jöttek fel az óvóhelyről. (Mellesleg 1956. november elején mi is eltöltöttünk pár napot egy óvóhelynek berendezett pincében.) Aztán jött az enyhülés, az atomrakéták korlátozásáról szóló szovjet-amerikai megállapodások sora, ma pedig tekintélyes politikusok, politológusok és publicisták világszerte azon filóznak, hogy Putyin vajon ledobja-e az atombombát Ukrajnára. (Pár perce olvastam egy orosz nyelvű hírportálon, hogy orosz televíziós kommentátorok határozott megtorlást követelnek a krími hídon ma reggel elkövetett robbantásért.)

És eszembe jut az az - egyébként ukrán nemzetiségű - srác, akit 1969-ben Vlagyimirban, a kollégiumban ismertem meg. Az előző évben az NDK-ban teljesített katonai szolgálatot, és egy kicsit beleőrült abba, hogy részt kellett vennie Csehszlovákia megszállásában, noha állítólag semmilyen harci cselekményben nem volt része.

És persze hogyne jutna eszembe, aki nem azért ment háborúba, mert "a hazája megkövetelte", hanem a megnövekvő adrenalinszintért, az ölésért - és talán a megöletésért.

Szerző: rás  2022.10.08. 11:41 7 komment

Címkék: 1956 atomháború Ukrajna Máté Kalocsa Peti Vlagyimir

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr6217949520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2022.10.10. 16:38:09

rás:nem tudok ilyen nyugodtan gondolkozni erről. Ugyanis bennem munkál a III. világháború réme. Már nagyon szeretném, hogy elteljen egy év legalább, hogy hogyan oldja meg Európa és a keleti fél ezt az energiaválságot. Az ember olyan elkényeztetett hazánkban is, s főleg nyugaton, hogy nem fogja kibírni az önmegtartóztatást, s végig fog söpörni az országokban a szélsőjobb hulláma. Te, mint történelem tanár is tudod, hogy a háborúk felkészülési ideje több éven keresztül szokott történni.

látjátok feleim szümtükkel 2022.10.12. 08:37:43

@egy nagyi:

Egy nagyi, meg sok nagyi ne a háborútól rettegjen, hanem a kórházi várólistáktól, amiről ne adj isten, majd valaki önkényesen leveheti. Mert nincs pénz a biztósítónál a kezelésre. Ja meg nem lesz orvos sem, ha szakmányban kell műteni.

Nagyi nem lesz akkora a háború, mint amitől félsz, mert attól az orosz emberek is pont úgy félnek, mint te.

Az energia válságra meg van megoldás, meleg ruha, nem neglizsé, lakás berendezés életen át tartó megóvása, kevesebb lakberendezési tárgy cseréje, kevesebb és jobban megbecsült ruházat,élelmiszer, takarékosság és nem fagyunk meg, nem halunk éhen. Legfeljebb a kukásoknak lesz kevesebb a szállítani valójuk.

A szélsőjobbot csak nálunk mutatják annyira veszélyesnek, ezt aki nyugaton él, nem így látja, ott le is győzik a magyar kormányzati reménynek ellenére. De ha te, az okos nagyi is így retteg, akkor bizonyítva vagyon, hogy az agymosás már a te szintedre is elért. Ne hagyd magad, ne add fel az optimizmust, de emellett azért persze lehet tartani egy háború veszélyeitől. De ehet, hogy közben nem vesszük észre a szomszédunkban ( nem a szomszédos országokra gondolok ) rejlő veszélyt, pedig az sokkal közelebb van.
Talán ha a rettegés helyett inkább az uszítók lecserélésére buzdítanánk egymás, hogy ember ne legyen embernek farkasa, előrébb tartanánk.

egy nagyi 2022.10.12. 10:46:10

@látjátok feleim szümtükkel: életvitelemről ne oktass ki , nem tudhatod, hogy nem iszom, nem dohányzom,, nincs autóm, nincs telkem, nincs hitelem, amelyek viszont viszik a pénzt, de ha magánorvosra lesz szükségem nem fogok fejre állni. A háborútól nem magam miatt félek, hanem a 47 éves vőm, a 32 éves párjától az unokámnak, és a 20 éves fiú unokám miatt.
A banánhéj mindig ott van.
És teszek rá a propagandára, mert nem ér el hozzám, intakt vagyok tőle, nem fogyasztom.

látjátok feleim szümtükkel 2022.10.16. 20:16:07

@egy nagyi:

Öreganyám te ilyen öntelt vagy, veled még beszélgetni sem lehet? Nem kioktatni akarlak, csak egy kis optimizmust próbáltam feléd közvetíteni. A szövegértésedben van egy kis hézag, mert sok nagyiról írtam, és nem konrkétan neked címeztem minden gondolatot, mit te kioktatásnak látsz. Sajnálom, hogy szúrsz, mint az acat. Ki is hagylak ezután, nem kell tartanod több kioktatástól.

egy nagyi 2022.10.17. 09:26:56

@látjátok feleim szümtükkel: na még Te is kihagysz, ajaj, biztosan ettől olcsóbb lesz a kenyér. / attól, hogy 75 elmúltam, nem estem a fejemre, lehet, hogy öntelt vagyok a szemedben, és úgy gondolod rossz a szövegértésem, de van egy kis bibi, mert tudatosan írtam úgy, ahogy, mert egész életemben puritán voltam és vagyok , s azt is tudom, hogy hogyan kell felkészülnöm a télre, én kifogom bírni, de a hedonista világ hogyan, a visszacsúszás súlyos mentális következménnyel járhat, és felfokozódhatnak a szélsőséges indulatok./

látjátok feleim szümtükkel 2022.10.18. 12:05:07

@egy nagyi:

Részvétem.
De apám nem a kenyére hivatkozott volna, hanem azt mondaná, hogy verem a seggem bántomban a földhöz.
Kár, hogy a sok gond közt ennyire elveszted a fonalat, mert rólam te sem tudod, hogy mit éltem meg, és mit élek. Ha neked egy kis lelki vigasz nem ér semmit, csak annyit, hogy ne oktasson ki senki, akkor nincs miről beszélni. Ezt megértettem.
Mellesleg a kenyér nem tőlem lett drágább, de örömmel teli bánattal tölt el, hogy felvilágoítottál, nem is tőlem lesz olcsóbb.

egy nagyi 2022.10.20. 16:16:33

@látjátok feleim szümtükkel: köszönöm.
Ne aggódj bírom a kioktatást. Egyébként nem vagyok egy síró-rívó öreglány, csak már szeretném ezt a telet, ami jön magam mögött tudni, nem bírom a bizonytalanságot. Egy korpulens-virulens embernek tudom magam, de néha szorongok. S azt gondolom, hogy van is miért. Mindig történnek előre nem látható dolgok.
süti beállítások módosítása