Vannak pillanatok, amikor egy olyan megátalkodott materialistát is, mint amilyen én vagyok, eltölt a spiritualitás, a földöntúli szépség érzése. Ez a gospel, amit egy ritkán és régen látott barátom küldött karácsonyi üdvözletként, ilyen - a dal másfél percénél hosszabb - pillanatot szerzett.
A szöveg magyarul:
Mondd, hol van az út,
Amelyet sajátomnak hívhatok,
Amelyet elhagytam,
Amelyet elvesztettem oly régen?
Ezekben az években vándoroltam.
Ó, mikor tudom meg,
Van egy irány, van egy út,
Mely hazavezet?
Szél után, eső után,
Amikor vége a sötétnek,
Ahogy felébredek egy álomból
A nap aranyában,
A levegőn keresztül szól a hívás
Messziről;
Van egy hang, amit hallok,
Ez hazavezet.
Kelj fel, kövess engem,
Gyere el! A hívás
Szeretettel a szívedben
Mint az egyetlen dal;
Nincs ilyen szépség
Mint ahova tartozol.
Kelj fel, kövess engem,
hazavezetlek.
Utolsó kommentek