Ami a filozófiát illeti, legfeljebb, némi jóindulattal, félműveltnek nevezhetem magam. Sznob is vagyok, tisztelem a tekintélyt, még ha nem is mindig tudom pontosan, min alapul a tekintély. Vajda Mihálytól a töredékét olvastam annak, amit róla. Most, hogy meghalt, megnéztem, van-e tőle valami itthon, a polcon. Hála filozófia szakot végzett feleségemnek, megtaláltam az 1969-es Husserl tanulmányát: A mítosz és a ráció határán-t. A tartalomjegyzék alapján választottam ki azt a fejezetet, amelyet most olvasok, s amely Európa válságával foglalkozik. A háttér a nácizmus győzelme, de ez tényleg csak a háttér. S innentől a kései Husserlt idéző-értelmező Vajdát idézem:

"Az 'európai' ember, a 'filozófiai létmód' embere, az önmagát, önmaga sorsát, történelmét autonóm módon formáló ember a görög filozófiai gondolat szülötte. A mítoszt, a vallást, a transzcendenciát leküzdő-elutasító ember folytonossága azonban az újkori tudományos fejlődésben megszakadt. A filozófiában és a filozófia által kiküzdött emberi autonómia a filozófiában uralkodóvá vált szkeptikus pozitivizmus, a filozófia valóságos funkcióját megtagadó filozófia által veszélyeztetetté vált. Ebben rejlik az európai létmód válsága. A pozitivizmussal 'elveszett az >>abszolút<< észbe vetett hit, az a hit, hogy az ember képes individuális és általános emberi létezésének észszerű értelmet adni.' Az emberiség elvesztette 'önmagában való hitét', megszűnt a 'küzdés önmaga igazságáért, azért, hogy önmagát igazzá tegye'.

[...]Nem arról van immáron szó, hogy... a pozitivisztikus szemléletmód végső soron minden fajta elméletalkotás lehetőségének tagadását jelenti... Ennél sokkal fontosabbról: arról, hogy legyen ez a szemléletmód logikai értelemben akár abszurd, akár megalapozható, elfogadása ember-voltunk megtagadását jelenti. Mert embernek lenni annyi, mint az ész vezetése szerint élni, mint saját eszünkkel megalkotni létezésünk értelmét. Ember-voltunk racionalitásunkban gyökerezik. Csakhogy ennek az igazi racionalizmusnak nem egyedüli és nem is legfőbb ellenfele az irracionalizmus. Az igazi emberi racionalitás kibontakozását-továbbhaladását elsősorban egy rossz racionalitás akadályozza, a 'tények' racionalitása, az a racionalizmus, amely az embert a tények, a racionális szaktudományok, az 'adott' világának függvényévé teszi, amelyik az emberi ész szerepét az adott világ tényszerűségeinek feltárására és az ahhoz való alkalmazkodásra szűkíti le."