Elképesztő - és néha fárasztó - a regény polifóniája. Az egyik "szólam", hogy az elbeszélő, a humanista tanár Serenus Zeitblom némileg Thomas Mann gondolatait is képviseli, amikor reflektál a kor - két kor: a cselekmény kora, a most következő részletben az 1920-as évek, illetve a fiktív visszaemlékezés idejének, a II. világháború időszakának eseményeire, közéletére, kulturális életére, szellemi áramlataira - s mindezt már a háború utáni években megfogalmazva.
Mostanában már közhely. hogy a 21. századdal beléptünk a post truth korszakba, vagyis hogy - elsősorban a média, a social media hatására - már nem számítanak a tények, az igazság. Ehhez képest egy a 20-as évek elején egy müncheni értelmiségi társaságban Georges Sorel egy 1908-ban megjelent - s az elbeszélő által korszakalkotónak nevezett könyvéről (Réflexions sur la violence) beszélgetnek:
Sorel szerint "a tömegek korszakában a parlamenti vita végképp alkalmatlanná válik a politikai akarat formálására, ehelyett a tönegeket mítikus fikciókkal kell ellátni, ezek fogják primitív csatakiáltásokként felszabadítani, aktivizálni a tömeg politikai energiáit. Sorel könyve tehát azt a meghökkentő, izgalmas jóslatot tartalmazza, hogy a jövőben népszerű, azaz inkább tömegszerű mítoszok lesznek a politika mozgatói: fabulák, agyrémek, káprázatok, melyeknek nem kell, hogy bármi néven nevezendő közük legyen igazsághoz, józan észhez, tudományhoz, mégis formálóan hathatnak, meghatározhatják az életet, a történelmet, s ezzel dinamikus realitásoknak bizonyulhatnak. Látni való, Sorel könyve nem ok nélkül viselte fenyegető címét, valóban az erőszakról szólt mint az igazság győztes ellenlábasáról. A szerző kifejti, hogy az igazság sorsa fölöttébb hasonlít az egyén sorsához, sőt azonos vele: mindkettő devalválódásra van ítélve. Gúnyosan vigyorgó szakadékot tár fel igazság és erő, igazság és élet, igazság és közösség között. Burkoltan értésünkre adja, hogy emez sokkalta előbbrevaló amannál, hogy amannak célja is csak emez lehet, s aki a közösség részesévé akar válni, annak komoly áldozatot kell hoznia igazság és tudomány terén, késznek kell lennie a sacrificium intellectus-ra.
Képzeljük el ezek után[...], hogy ezek az urak, maguk is tudósok, főiskolai tanárok [...] pompásan mulattak egy olyan tényálláson, amelytől engem kirázott a hideg, s amelyet ők vagy már befejezett ténynek, vagy szükségszerűen bekövetkezendőnek láttak."
Zsigerileg (gyáván?) tiltakozni szoktam, amikor a mai Európát, Magyarországot a weimari Németországhoz hasonlítják és a fasizmussal fenyegetnek, de most nagyon elgondolkoztam... De hát Thomas Mann is csak Hitler hatalomra jutása után, 1933 és 1938 között írta meg azokat az esszéit, amelyek Achtung, Europa! - vagyis Európa, vigyázz!" címmel megjelenve a fasizmus veszélyére figyelmeztettek.
Olvasónapló: Doktor Faustus (2)
Olvasónapló: Doktor Faustus (3)
Utolsó kommentek