„Sok mindenről egyszer s mindenkorra nem akarok tudni. – A bölcsesség a megismerésnek is határokat szab.” (Nietzsche: Bálványok alkonya)

Az elmúlt napok, hetek olvasmányai megint egyszer összefonódtak. Volt, hogy logikusan, volt, hogy furcsán, a véletlen játékaként. A fenti Nietzsche-idézet nem mottó mindehhez, pusztán egy gondolat, ami megfogott, szíven ütött, elgondolkodtatott. Hogy tudniillik, igaz-e, és igaz-e rám. S mi van, ha az, amit N. bölcsességnek nevez, az félelemből fakadó, önként, talán tudat alatt vállalt vakság? Mi az, amiről nem akarok – nem akartam – tudni? Sok minden…

Sporadikus Nietzsche-olvasmányaimról már máskor is írtam; ezúttal Wagner vezetett hozzá. Az elmúlt hónapok párhuzamos olvasmányai közt Bryan Magee Wagner világképe című vaskos könyve volt a – hogy stílszerű legyek – Leitmotiv, a vezérmotívum. Egyszerűbben szólva: lassan, megszakításokkal olvastam. Holott lebilincselő. Magee – sok minden egyéb mellett – filozófiatörténész és Wagner-rajongó. Filozófusként kedvenc „szakterülete” Schopenhauer, s ez máris közös halmaz Wagnerrel, akinek egész életét, gondolkodását befolyásoló mű volt A világ mint akarat és képzet. Pár éve lettem csak Wagner-rajongó, nem utolsó sorban Fischer Ádám MüPa-produkciói révén, de rá kellett jönnöm, hogy szinte semmit nem értettem, tudtam a Wagner-operák gondolati-filozófiai mélységéről, egyáltalán Wagnerről. Valahogy az is lényegtelennek, „ifjúkori botlásnak” tűnt, amit korábban 1848-as forradalmi szerepvállalásáról olvastam. Holott… Holott most megtudtam, hogy a Ringet, s benne Az istenek alkonyá-t megalapozó koncepció, az első szövegkönyv – amelyből csak évtizedek múlva készült el a tetralógia – még az anarchista Bakunyin, a materialista Feuerbach és nem utolsó sorban Marx hatása alatt született. Aztán jött Schopenhauer. Meg jött az – ugyancsak Schopenhauer-rajongó – ifjú Nietzsche is: a befolyás ezúttal fordított volt. Wagner élet- és művészi pályájához kapcsolódóan Magee az élvezetes angol ismeretterjesztés jegyében foglalja össze az említett filozófusok gondolatait, legalábbis azokat, amelyek hatottak Wagnerre.

Egy verskedvelő fiatalember blogján találtam az első sorokat, köszönet érte.

T. S. Eliot: Négy kvartett (két részlet)

Jelen idő és múlt idő
A jövő időben talán jelen van,
S a jövő idő ott a múlt időben.
Ha minden idő örökké jelen,
Úgy minden idő helyrehozhatatlan.
A lehetett volna elvont fogalom
És csak egy kiokoskodott világban
Marad meg mint állandó lehetőség.
Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.
Léptek visszhangja az emlékezetben
A folyosón át, ahol nem haladtunk
Az ajtóhoz, melyet ki nem nyitottunk
A rózsakertre. Szavaim
Visszhangja lelkedben.
                      De mire jó
Leverni a port egy tál rózsasziromról,
Azt nem tudom...

...

... Múlt idő s jövő idő
Nem sok tudatot tűr el.
A tudathoz időkívüliség kell,
De csak az időben lehet a pillanatra a rózsakertben,
A pillanatra az esőverte lugasban,
A pillanatra a huzatos templomban füstszállat idején
Emlékezni, múltba, jövőbe bonyolítva.
Csak idővel lehet az időt legyőzni.

(Vas István ford., a teljes vers)

Nem jó bevallani – igaz, elszenvedni se kellemes.

Két hónapja kezdtem el önkéntesként mentorálni egy 16 éves cigány srácot, aki harmadszor járja az ötödik osztályt, és nem azért mintha értelmi fogyatékos lenne. Budapesttől 50 perces vonatútra, egy kétezres faluban él, és a közeli városba jár iskolába. Hétéves volt, amikor apja börtönbe került, aztán elhagyta a családját, tizenegy, amikor meghalt az édesanyja. Húgával együtt a nagyanyja neveli. – Depressziós lettem, amikor meghalt az anyukám, akkor maradtam ki az iskolából, aztán a barátaim hoztak ki belőle – mesélte ismeretségünk kb. ötödik percében, amikor egyébként közösségi, játékos készségfejlesztő foglalkozáson valami feladatot kellett (volna) megoldania. Mobilján (amellyel telefonálni egyébként nem tud, mert a nagymama nem ad pénzt azonnal lefogyó telefonkártyára) azonnal meg is mutatta a barát fényképét. A bizalom oka (persze személyes varázsomon túl) az lehetett, hogy már tudta, én leszek a mentora.

Tételmondatok
1. Az Iszlám Állam fanatikus, aberrált gyilkosok gyülekezete. Fanatikus, aberrált gyilkosokat meggyőzni nem, csak kiirtani lehet.
2. A fanatikus, aberrált gyilkosok nem azonosak a muszlimokkal. Ahogy az IRA vagy az ETA gyilkos terroristái sem voltak azonosak a katolikusokkal. Az Iszlám Állam első és máig legtömegesebb áldozatai (többnyire síita) muszlimok.
3. Száddam Husszein Irakja, Kadhafi Líbiája diktatúra volt, ahogy évtizedeken át az volt az Asszadok Szíriája is. A diktatúrák igazságtalanok, kegyetlenek. Csak éppen - bármennyire cinikusan hangzik is - képesek rendet tartani.
4. Az Iszlám Államot, a muszlim hitre - feltehetőleg őszintén - hivatkozó terroristákat, szervezeteiket az Egyesült Államok és szövetségesei iraki, szíriai, líbiai beavatkozása szabadította a Közel-Keletre és Európára. A (nyugati típusú) "demokrácia építésére" hivatkozó, felelőtlennek, megalapozatlannak és végzetesnek bizonyuló, cinikus világhatalmi játszmájuk. Ahogy a 80-as években az ISIS "elődjét", a későbbi al-Kaidát alkotó muszlim harcosokat - terroristákat - is az amerikaiak fegyverezték fel, hogy a szovjetek ellen harcoljanak Afganisztánban.
5. Európában a zsidó-keresztény "őslakosok" mellett nagy számban élnek muszlimok, buddhisták, hinduk, konfuciánusok stb. - vagyis a multikulturalizmus (ha ezen többféle etnikumú, vallású emberek és közösségeik jelenlétét és - szükségszerűen konfliktusokkal járó - együttélését értjük) megváltoztathatatlan tény.
6. Pofátlan cinizmus, ahogy Orbán Viktor január óta a menekültek és terroristák összemosásával, belpolitikai, hatalmi céljai érdekében kampányol.  Az immár néhai fanatikus, aberrált gyilkos "Dzsihádi Johnról" elhiszem, hogy őszintén hivatkozott az iszlámra, Orbánról nem hiszem el a keresztény Európa védelmére való hivatkozást.
7. Az "iszlám" főnév, a "muszlim" melléknév.

8.: az előző bejegyzés

Vörösmarty Mihály: Az emberek

1

Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A zápor és a szél,
Könyzápor, melyet bánat hajt,
Szél, melyet emberszív sohajt.
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nincsen remény!

2
Hallátok a mesét: a népnek
Atyái voltanak,
S amint atyáik vétkezének,
Ők úgy hullottanak:
A megmaradt nép fölsüvölt:
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
Nincsen remény!

Olvasom egy blogban, hogy Máté halála után egy éven belül minden kutyája követte gazdáját. Akkor hát in memoriam Betti (ő volt az első kutyája), Bettitwo, Dio, Tapi, és "pasimebek".

George Byron: Felirat egy újfoundlandi kutya síremlékére

Ha új lakót kapnak a temetők,
nem is dicsőt, csak épp előkelőt,
a gyász pompázik szoborrá virulva
és az elhunytat zengi név meg urna:
nem azt, aki csakugyan volt, hanem
akinek kellett volna hogy legyen:
s a szegény kutya, a leghübb barát,
ki boldogan áldozta föl magát,
kinek szíve gazdája szíve volt,
ki mindenben csak az ő híve volt,
dicstelen hull el, bármilyen derék,
s földi lelkét megtagadja az ég:
míg az ember, hiú féreg! csodákat
s kizárólagos eget kér magának.
Óh, ember! napod gyorsan alkonyúl,
rabnak becstelen vagy s romlott, ha úr,
aki kiismert, undor tölti meg
tőled, lélegző, hitvány sártömeg!
Szerelmed kéj, barátságod csalás,
szavad és mosolyod képmutatás!
Neve nemes csak megromlott csirádnak,
rád pirít minden becsületes állat.
Ki itt jársz s látod ezt a sírjelet,
menj tovább, nem fajtádnak tiszteleg:
barát emlékét őrzi ez a jel;
egy barátom volt csak - s az is itt hever.
                           (Szabó Lőrinc ford.)

"Bementél egy könyvesboltba és megvetted a könyvet. Jól tetted.

Már a kirakatban fölfedezted a borítót, rajta a keresett címet. E látható nyomot követve odabent a boltban utat törtél magadnak a Még Nem Olvasott Könyvek sűrű torlaszai közt; a kötetek szemöldökráncolva néztek reád a pultokról és polcokról, igyekeztek megfélemlíteni. De te tudod, hogy nem szabad engedned semmiféle fenyegetésnek, s azt is, hogy ott vannak közöttük - ezrével és ezrével - a Könyvek Melyeknek Olvasásáról Könnyű Szívvel Lemondhatsz, A Más Célra Nem Olvasásra Való Könyvek, Azok A Már Olvasott Könyvek Melyeket Ki Se Kell Nyitni Mert Abba A Csoportba Tartoznak Melyek Már Elolvastattak Mielőtt Megírattak Volna. Miután így átjutottál a külső falakon, rád veti magát a gyalogság: Ama Könyvek Melyeket Ha Több Életed Volna Minden Bizonnyal Szíves Örömest Elolvasnál De Sajnos Éveid Vagy Napjaid Száma Véges. Gyorsan szétugrasztod őket, s máris újabb hadoszlopok néznek veled farkasszemet: Azok A Könyvek Melyeket El Akarsz Olvasni De Előbb Másokat Kellene Még Elolvasnod, A Túlságosan Drága Könyvek Melyeket Inkább
Akkor Vennél Meg Amikor Már Féláron Kaphatók,

Nagy baj, hogy nincs pénz, nagy baj, hogy nincs munka, de a legnagyobb baj, hogy igazi kerítések és gettók épülnek a legszegényebb köré. Már nem megy ki hozzájuk a mentő, a védőnő első reakciója a családlátogatáskor, hogy ki kell emelni a gyereket, de egy idő után a szolgáltató sem szól már rájuk, hogy ne lopják az áramot. Pontos számok nincsenek róla, hogy hányan lehetnek a legalul levők, de az biztos, hogy évről évre többen vannak, és egyre inkább törvényen kívülivé válnak – állítják kutatók. Az Abcúg írása.