Tételmondatok
1. Az Iszlám Állam fanatikus, aberrált gyilkosok gyülekezete. Fanatikus, aberrált gyilkosokat meggyőzni nem, csak kiirtani lehet.
2. A fanatikus, aberrált gyilkosok nem azonosak a muszlimokkal. Ahogy az IRA vagy az ETA gyilkos terroristái sem voltak azonosak a katolikusokkal. Az Iszlám Állam első és máig legtömegesebb áldozatai (többnyire síita) muszlimok.
3. Száddam Husszein Irakja, Kadhafi Líbiája diktatúra volt, ahogy évtizedeken át az volt az Asszadok Szíriája is. A diktatúrák igazságtalanok, kegyetlenek. Csak éppen - bármennyire cinikusan hangzik is - képesek rendet tartani.
4. Az Iszlám Államot, a muszlim hitre - feltehetőleg őszintén - hivatkozó terroristákat, szervezeteiket az Egyesült Államok és szövetségesei iraki, szíriai, líbiai beavatkozása szabadította a Közel-Keletre és Európára. A (nyugati típusú) "demokrácia építésére" hivatkozó, felelőtlennek, megalapozatlannak és végzetesnek bizonyuló, cinikus világhatalmi játszmájuk. Ahogy a 80-as években az ISIS "elődjét", a későbbi al-Kaidát alkotó muszlim harcosokat - terroristákat - is az amerikaiak fegyverezték fel, hogy a szovjetek ellen harcoljanak Afganisztánban.
5. Európában a zsidó-keresztény "őslakosok" mellett nagy számban élnek muszlimok, buddhisták, hinduk, konfuciánusok stb. - vagyis a multikulturalizmus (ha ezen többféle etnikumú, vallású emberek és közösségeik jelenlétét és - szükségszerűen konfliktusokkal járó - együttélését értjük) megváltoztathatatlan tény.
6. Pofátlan cinizmus, ahogy Orbán Viktor január óta a menekültek és terroristák összemosásával, belpolitikai, hatalmi céljai érdekében kampányol.  Az immár néhai fanatikus, aberrált gyilkos "Dzsihádi Johnról" elhiszem, hogy őszintén hivatkozott az iszlámra, Orbánról nem hiszem el a keresztény Európa védelmére való hivatkozást.
7. Az "iszlám" főnév, a "muszlim" melléknév.

8.: az előző bejegyzés

Vörösmarty Mihály: Az emberek

1

Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A zápor és a szél,
Könyzápor, melyet bánat hajt,
Szél, melyet emberszív sohajt.
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nincsen remény!

2
Hallátok a mesét: a népnek
Atyái voltanak,
S amint atyáik vétkezének,
Ők úgy hullottanak:
A megmaradt nép fölsüvölt:
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
Nincsen remény!

Olvasom egy blogban, hogy Máté halála után egy éven belül minden kutyája követte gazdáját. Akkor hát in memoriam Betti (ő volt az első kutyája), Bettitwo, Dio, Tapi, és "pasimebek".

George Byron: Felirat egy újfoundlandi kutya síremlékére

Ha új lakót kapnak a temetők,
nem is dicsőt, csak épp előkelőt,
a gyász pompázik szoborrá virulva
és az elhunytat zengi név meg urna:
nem azt, aki csakugyan volt, hanem
akinek kellett volna hogy legyen:
s a szegény kutya, a leghübb barát,
ki boldogan áldozta föl magát,
kinek szíve gazdája szíve volt,
ki mindenben csak az ő híve volt,
dicstelen hull el, bármilyen derék,
s földi lelkét megtagadja az ég:
míg az ember, hiú féreg! csodákat
s kizárólagos eget kér magának.
Óh, ember! napod gyorsan alkonyúl,
rabnak becstelen vagy s romlott, ha úr,
aki kiismert, undor tölti meg
tőled, lélegző, hitvány sártömeg!
Szerelmed kéj, barátságod csalás,
szavad és mosolyod képmutatás!
Neve nemes csak megromlott csirádnak,
rád pirít minden becsületes állat.
Ki itt jársz s látod ezt a sírjelet,
menj tovább, nem fajtádnak tiszteleg:
barát emlékét őrzi ez a jel;
egy barátom volt csak - s az is itt hever.
                           (Szabó Lőrinc ford.)

"Bementél egy könyvesboltba és megvetted a könyvet. Jól tetted.

Már a kirakatban fölfedezted a borítót, rajta a keresett címet. E látható nyomot követve odabent a boltban utat törtél magadnak a Még Nem Olvasott Könyvek sűrű torlaszai közt; a kötetek szemöldökráncolva néztek reád a pultokról és polcokról, igyekeztek megfélemlíteni. De te tudod, hogy nem szabad engedned semmiféle fenyegetésnek, s azt is, hogy ott vannak közöttük - ezrével és ezrével - a Könyvek Melyeknek Olvasásáról Könnyű Szívvel Lemondhatsz, A Más Célra Nem Olvasásra Való Könyvek, Azok A Már Olvasott Könyvek Melyeket Ki Se Kell Nyitni Mert Abba A Csoportba Tartoznak Melyek Már Elolvastattak Mielőtt Megírattak Volna. Miután így átjutottál a külső falakon, rád veti magát a gyalogság: Ama Könyvek Melyeket Ha Több Életed Volna Minden Bizonnyal Szíves Örömest Elolvasnál De Sajnos Éveid Vagy Napjaid Száma Véges. Gyorsan szétugrasztod őket, s máris újabb hadoszlopok néznek veled farkasszemet: Azok A Könyvek Melyeket El Akarsz Olvasni De Előbb Másokat Kellene Még Elolvasnod, A Túlságosan Drága Könyvek Melyeket Inkább
Akkor Vennél Meg Amikor Már Féláron Kaphatók,

Nagy baj, hogy nincs pénz, nagy baj, hogy nincs munka, de a legnagyobb baj, hogy igazi kerítések és gettók épülnek a legszegényebb köré. Már nem megy ki hozzájuk a mentő, a védőnő első reakciója a családlátogatáskor, hogy ki kell emelni a gyereket, de egy idő után a szolgáltató sem szól már rájuk, hogy ne lopják az áramot. Pontos számok nincsenek róla, hogy hányan lehetnek a legalul levők, de az biztos, hogy évről évre többen vannak, és egyre inkább törvényen kívülivé válnak – állítják kutatók. Az Abcúg írása.

1959-es rádiófelvétel, "A 80 éves 6-os stúdió legendás felvételeiből" sorozat mai adása volt. Aida: Takács Paula, Amneris: Palánkay Klára, Radames: Simándy József, Amonasro: Svéd Sándor... A Rádiózenekart Vaszy Viktor vezényelte. Nem találok szavakat.

Itt hallható (19. 35-ös műsor)

Születésnapom van - inkább már csak volt, és nem csak a múló idő miatt sikeredett kissé kesernyésre. Hosszú évek óta először valaki nagyon hiányzott ebből a napból. (S persze nem csak ebből.) Öt éve a fenti címmel írt a blogomra, s küldött egy Szabó Lőrinc-verset.

Szun Vu Kung lázadása


Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya,
kit kőtojásból keltett ki a vén
föld, ég, nap és hold különös szerelme
a gyümölcsök s virágok szigetén,

ki kőtestét mozgatni tanitotta
s viharként szállni a felhők felett
és megtanult minden emberfölötti
varázst és titkos bölcsességeket,

ki hős vezér és szent remete volt és
szívében mégis fenevad maradt,
és feldúlta a halál városát és
megette az égi barackokat,

az istenek eledelét, hogy ő is
örökké éljen, s lett mindenható,
kinek rőt fején a villám kicsorbult,
ki már-már isten volt, de lázadó

dühében a Legfőbb Trónt követelte
s leverte az égi seregeket
s a Menny Ura s a Célok és Erények
bénultan nézték, hogy közeleg -

mikor Szun Vu Kung már a trón előtt állt
és már senki se moccant ellene,
jött Buddha, és szelíd virágkezével
intett, hogy a fegyverét tegye le.

"Mint a gyászolók mindig, benne magunkat siratjuk.
A történelem nem ért véget, de Göncz Árpád halála arra késztet bennünket, hogy megálljunk egy pillanatra. S kimondjuk, hogy kár érte. Kár, hogy meghalt Árpád, kár, hogy meghalt a 89-es demokrácia. Árpád csak most, a polgári demokrácia már régen.
Szerettük őt, s nehéz bevallani, hogy szerettük azt, ami jóvátehetetlenül elmúlt, s ami azt ígérte, hogy nemcsak szabadság lesz itt és jólét, hanem lesz ebben az új életben nagyság és szépség. Nem lett se szabadság, se jólét, se nagyság, se szépség. A magyar plebejusok szabad Magyarországából nem lett semmi. A vereség teljes.
Majd lesz itt más és új, olyan újdonság, ami furcsa lett volna Göncz Árpádnak. De ami lehetett volna, az elveszett – értékes és nagyszerű lehetett volna, ne szégyelljük siratni. S ne szégyelljük siratni ezt a jó embert abban a korban, amelyben a jóság nevetséges, az egyenlőség ábránd, a népjogok elképzelhetetlenek, a szelídség és a jámborság merő fantázia."

Nekrológ TGM-től