Nincsenek véletlenek, az se véletlen, hogy éppen mit szed le a könyvespolcról az ember. (Magyarázat talán pár nap múlva. Vagy nem. Egyelőre csak idézetek az elmúlt egy órából.)

"Ha egy ítélet téves, mi azért még nem kifogásoljuk ezt az ítéletet... A kérdés az, mennyire fejleszti, tartja fönn az életet s fajfenntartó-e, netán fajtenyésztő is ez az ítélet... [H]a lemondanánk a téves ítéletekről, az életről mondanánk le, az életet tagadnánk."

"Ifjúkori tiszteletünkből és megvetésünkből még hiányzik az árnyalásnak az a művészete, amely az élet legfőbb nyeresége... A fiatalságra jellemző harag és hódolat, úgy látszik, nem nyugszik addig, amíg embert és dolgot úgy meg nem hamisít, hogy kitölthesse rajtuk kedvét... Később, ha a csalódásoktól meggyötört fiatal lélek végül gyanakodva önmaga ellen fordul... -- bosszút áll hosszas önámításáért, mintha az szándékos vakság lett volna."

"Aki ízig-vérig tanító, csakis tanítványaira vonatkoztatva vesz komolyan mindent -- még önmagát is."

"Egyáltalán nincsenek erkölcsi jelenségek, hanem csupán a jelenségek erkölcsi értelmezése létezik."

"Amit szeretetből teszünk, mindig jón és rosszon túl történik."

(Szabó Ede ford.)

Azt, hogy Kocsis Máté - a Fidesz egyik csillaga, Budapest VIII. kerületének polgármestere - gonosz, azt tudhattuk abból, ahogy a hajléktalanokkal bánik, meg ahogy kiüldözte a kerületből a - HIV- és hepatitis-fertőzést megelőző - tűcsere programot. Legújabb ötlete viszont, hogy ugyanis évente végezzenek el kötelező drogtesztet a 12-18 éveseken (plusz a politikusokon és újságírókon) színtiszta ostobaság. Erről beszélt Zacher Gábor toxikológus, a Honvédkórház főorvosa, aki szerint az ötlet megvalósítása, túl azon, hogy technikailag szinte kivihetetlen, alsó hangon 50 milliárd forintba kerülne. Az Inforádióban ma reggel hallott riportban (sajnos nem találtam az interneten) viszont Zacher a szükséges egyéb beruházásokkal együtt már 100 milliárdra árazta be az ötletet, és arra hívta föl a figyelmet, hogy ebből az összegből meg lehetne valósítani a teljes magyar lakosság rák- (tüdő-, mell-, méhnyak-, prosztata- és vastagbélrák) szűrését.

A Magyar Rádió elnöke volt - sokunk számára már csak ő jelentette a Rádiót, egykori szeretett munkahelyünket. Mint egyik volt kollégánk írta: Hárs István nincs többé. Magyar Rádió sincs többé.

Hajlamos vagyok a nosztalgiára. Az imént hirtelen ötlettől vezettetve létrehoztam a blog oldalsávján egy cimkefelhőt; ijesztően és kezelhetetlenül sok tételt dobott ki a gép, ráadásul gyakran ugyanaz kis- és nagybetűvel is előfordul, feltehetőleg a néhai freeblogból történt importálás következtében. Találomra böngésztem benne, két bejegyzést néztem meg, a "Tétényiné", illetve a "25 színház" cimke nyomán. Érdekes így keresni, magam is meglepődtem, hogy mit találtam. (Ehhez persze szükséges már némi szenilitás is. - "Szenilis, vén fasz" - mondta időnként kedveskedve Máté, de ez most mellékszál, csak éppen eszembe jutott.) Szóval az első bejegyzés alig héthónapos, az utóbbi 2008-ban, még a Freeblogon született, és az importálás során elveszett a kommentelők neve, de a válaszaimból ez is kiderül. Jó szívvel ajánlom őket most is. (Meg valamennyit.)

A múlt héten a Hír TV és a Magyar Nemzet lejárató kampányt indított az elmúlt hetek tüntetéseinek „arcai” ellen, közölve, hogy a megmozdulások több szervezője, szónoka ellen volt vagy van folyamatban büntetőeljárás. Várady Zsoltnak például egy – úgymond, korábbi – kábítószerügyét vették elő. Azt nagyvonalúan elhallgatták, hogy egy 11 évvel ezelőtti esetről van szó, amikor a rendőrség a Margitszigeten 0,19 gramm, kannabisz tartalmú „növényi ágvégződést" talált nála. Ennek a becsülhető hatóanyag-tartalma körülbelül ötvenezred része a büntető törvénykönyv szerinti csekély mennyiség felső határának. Minthogy akkor Várady vállalta az elterelést, az eljárást megszüntették ellene. Gulyás Balázsról a Hír TV azt közölte, hogy másfél évvel ezelőtt közúti balesetet okozott. Konkrétan annyi történt, hogy nem adott meg egy elsőbbséget, és belement egy másik kocsiba. Az nem derült ki a műsorból, hogy Gulyás elismerte a felelősségét, együttműködött a hatóságokkal, és már a helyszínen bocsánatot kért.

(Tőle vettem át a fogalmat: öt és fél éven át minden tizedikébe szinte beleőrült; én nem fogok a 28-ákba. Attól még lehet emlékezni. Sok mindent mondhatnék - kérdezhetnék is -, de legyen inkább egy "hajnali" vers.)

Babits Mihály: Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:

Döbbenetes könyv, fantasztikus élmény. Kóborlás Kelet-Angliában, valamint a világtörténelemben és –irodalomban.

Az utolsó fejezet így kezdődik:

„Thomas Browne egyik hátrahagyott iratkötegében, amelyben különféle írások találhatók a haszon- és dísznövénykertészetről, a Brampton melletti urnamezőről, mesterséges dombok és hegyek kialakításáról, a próféták és szent evangélisták említette növényekről, Izland szigetéről, az ószász nyelvről, a delphoi jós adta válaszokról, a Megváltónk által fogyasztott halakról, a rovarok szokásairól, a solymászatról, az öregkori kóros étvágy egy példájáról és még sok minden másról, van egy

M U S Æ U  M  C L A U S U M

o r

B i b l i o t h e c a    A b s c o n d i t a

címmel ellátott katalógus is, különös könyvekkel, képekkel, régiségekkel és egyéb furcsaságokkal, amelyek közül egyik-másik valóban a Browne által összehordott ritkasággyűjtemény része lehetett, a legtöbbjük azonban nyilvánvalóan egy tisztán képzeletbeli, pusztán az ő fejében létező és csak a papírra vetett betűkön át megismerhető kincsestárból való. Ez a Musaeum Clausum, amelyet Browne rövid, ismeretlen olvasójához intézett előszavában a Musaeum Aldrovandinak, a Musaeum Calceolarianumnak, a Casa Abbellittának és a Rudolf-féle prágai és bécsi Repozitóriumnak saját idejében messze földön híres természeti és művészeti gyűjteménye mellé helyez, ritka nyomatai és iratai között tartalmaz többek között egy bajor hercegek tulajdonából származó, Salamon királytól eredő értekezést a gondolkodás árnyairól, a XVII. század két legtudósabb asszonyának, a sedani Molineának és az utrechti Maria Schurmannak héber nyelvű levelezését, valamint a tengerfenék botanikájának kompendiumát, amely mindent, ami a tengerfenék sziklahegyein és völgyeiben nő, valamennyi algát, korallt és vízipáfrányt, emberi szem nem látta, meleg áramlatok átjárta bokrot s passzátszelekkel egyik kontinenstől a másikig úszó növényszigetet részletesen leír és ábrázol. Browne képzeletbeli könyvtára tartalmazza továbbá a világutazó marseille-i Pütheasz Sztrabón által is idézett beszámolójának azt a töredékét, amelyikben az áll, hogy a levegő messze fönn északon, még Thulén is túl, zselészerű medúzákhoz és fátyolos csigákhoz hasonlóan kocsonyás állagú és fullasztóan sűrű, valamint Ovidius Naso egyik költeményét, written in the Getick language during his exile in Tomos, amelyet viaszosvászonba tekerve Magyarország határán, Sabariában találtak meg, azaz pontosan ott, ahol az elbeszélések szerint Ovidius vagy azután, hogy kegyelmet kapott, vagy azután, hogy Augustus meghalt, a Fekete-tengertől hazafelé jövet elhunyt…” (Blaschtik Éva ford.)

Ez három mondat volt.

Heves vita bontakozott ki a médiában, benne az internetes portálokon, a tegnapi Kossuth téri tüntetésről. A főbb álláspontokat jól tükrözi a hvg.hu két cikke – ez meg ez. Az egyik vitapont, hogy elég-e csak nem-et mondani – azaz a dühünknek, felháborodásunknak hangot adni, ahogy a tegnapi szónokok zöme tette –, vagy világosan körvonalazott célokat is ki kell tűzni – ahogy… ahogy senki. Merthogy ehhez előbb sok mindent meg kéne érteni, és legalább néhány alapkérdésben konszenzusra jutni a sokfelől, sokféle indokból és sokféle tapasztalattal jövő, de egyaránt változást akaró – de egyelőre csak a változás akarásában egyetértő – embereknek, szerveződő csoportoknak. Megérteni és konszenzusra jutni abban például, hogy mi is volt a rendszerváltás, mi történt velünk (és körülöttünk) az elmúlt 25 évben, hogy néz ki a mai magyar társadalom, mik a legalapvetőbb problémái. Vagyis hogy miért vagyunk dühösek, felháborodottak. Ez hosszú folyamat, érvelő, elkeseredett viták és a közös minimumcélban való kompromisszum eredménye lesz – lehet – csak. Évekbe fog telni, hacsak nem jön egy kataklizma, ami elsöpri az okoskodókat, a célt, értelmes jövőt keresőket, és ezt nem kívánom magunknak.

"Annyira félek!...[M]élységesen boldog vagyok, dr. Raszul. Az ilyen túláradó boldogság félelmet okoz...Csak akkor engedik, hogy ilyen boldog légy, ha valamit el akarnak venni tőled." (Khaled Hosseini: Papírsárkányok)

*

O. a nagyapai átokban hisz, Zs. megnyugodott az ikerláng-teóriától. Nekem, hitetlennek, racionalistának csak egy történet maradt. Egy fiúról, akit minden arra predesztinált, hogy nagyon rossz élete, torz személyisége legyen. Aztán történt egy csoda (később még egy, még nagyobb), amitől gyönyörű élete lehetett (volna). De nem lett.

*

Az, hogy egy nagy tehetségű ember megőrül, fájdalmas. Hogy egy ember öregkorára belevész saját rögeszméibe, és a dementia egyre képtelenebbé teszi a környező valóság érzékelésére, sajnálatos. Ha mindez hétről hétre megjelenik egy politikai napilap hasábjain, az  részint szégyenletes, részint szórakoztató.

Bogár László:  Téglák a falban