Az, hogy egy nagy tehetségű ember megőrül, fájdalmas. Hogy egy ember öregkorára belevész saját rögeszméibe, és a dementia egyre képtelenebbé teszi a környező valóság érzékelésére, sajnálatos. Ha mindez hétről hétre megjelenik egy politikai napilap hasábjain, az részint szégyenletes, részint szórakoztató.
2014.11.12. 11:53
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/6890357
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
egy nagyi 2014.11.12. 12:21:18
rás:tény, hogy szórakoztató, de sokan egész másképpen veszik le maguknak a mondanivalót. Gdanszkban töltöttünk egyszer két hetet és éppen tüntettek egyik este, másnap a tengerparton négyzetméterenként posztolt egy rendőr. Félelmetes volt. Mindent értettünk.
Mindent félre is lehet érteni sajnos, de a legborzalmasabb, amikor a dolgokat egyénileg és nem konszenzusos alapon kvázi az emberekre akarják zúdítani.
Mindent félre is lehet érteni sajnos, de a legborzalmasabb, amikor a dolgokat egyénileg és nem konszenzusos alapon kvázi az emberekre akarják zúdítani.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Utolsó kommentek