1./ Hősök tere (a Szépművészeti Múzeumba megyünk, a hamarosan záruló - nagyon jó - Toulouse-Lautrec kiállításra), magyar hősök emlékműve. Az emlékmű vaskerítéséhez temetői fakereszt rögzítve, rajta a felirat: "Itt nyugodjon Petőfi Sándor (1823-1856), a nemzet hőse!" Aztán legfelül még észreveszek egy halványabb feliratot: "Népakarat".(Közben kaptam képet róla Havas Katitól. Kösz.)

2./ Az idei Szigettel eddig csak Gerendaiék új, nagyképű elnevezése volt a bajom: "Sziget Fesztivál Köztársaság" - no meg az egyik rádióban (Klubrádió) folyton hallható reklám, amely arra akar rávenni, hogy légkondicionált taxival menjek a Szigetre. Nem tehetek róla, élemedett korom ellenére nemcsak smucig, hanem romantikus is vagyok: nekem valahogy nem fér össze a Sziget-feeling a taxival. (Amúgy nekem mindegy, már aligha megyek ki.) Szóval pár órája máson is felhúztam magam: a fellobogózott Margit hídon. Először csak találgattam, hogy miért vannak kint a főváros (ronda) zászlai. Aztán felfedeztem, hogy a dupla zászlók egyike a Szigeté (eléggé seszínűek). Vagyis már nemcsak üzleti vállalkozás, hanem hivatalos, állami (na jó: önkormányzati, fideszes) rendezvény lett a Sziget. Aztán jobban megnézve még valamit észrevettem, a Sziget-logó alatt a feliratot: "The Island of Freedom". Tarlós istván és a City Taxi védnökségével.

A rendszer egyenszilárd: tévképzetekkel küzdő, pszichopata miniszterelnök, simlis nemzeti fejlesztési miniszter, ostobasága folytán rasszista gyanúba keveredő "emberi erőforrás" (brrr!) miniszter. (A sor persze folytatható lenne, de minek.) Szóval Balog Zoltán, aki szerint a magyar cigányokat 1944-ben Ausztriából vitték haláltáborokba, ez nem a magyar állam felelőssége. Emberierőforrás szemmel láthatólag nem tud róla, hogy 1944-ben már hat éve nem létezett Ausztria nevű állam, az a Német Birodalom része volt. Vagyis amikor - sok zsidóhoz hasonlóan - a magyar csendőrség volt osztrák területen lévő munkatáborokba induló - magyar - vonatokra rakta fel a cigányokat, azzal bizony a náciknak szolgáltatta ki őket, és a rabszolgamunka csak közbeeső állomás volt a megsemmisítéshez vezető úton. Ezzel az erővel ez a hülyén cinikus ember azt is mondhatná, hogy Auschwitzért a lengyelek felelősek...

Balog Zoltánról tudni kell, református lelkészként Orbán Viktor "lelki vezetője" volt, így lett - az emberarcú orbánizmust megtestesítő - államtitkár, majd miniszter. Világos?

„Hárommillió ember, köztük 850 000 gyermek él ma Magyarországon létminimum alatt...” hangzott el Orbán Viktor szájából 2007. november 4-én. Hét évvel később, 2014-re a létminimum alatt élők száma több mint 50 százalékkal megnőtt, a mélyszegénységben élő gyermekek száma pedig a populáció 10 százalékát is meghaladta. Ez a megdöbbentő növekedés az elmúlt 4 évben következett be, pontosan az alatt az időszak alatt, amióta Magyarország miniszterelnöke ismét Orbán Viktor.

A KSH 2010-től nem adja közre a létminimum alatt élők számát, illetve nem végez ilyen irányú számításokat, de léteznek becsült adatok, és egy-két kutatóintézeti felmérés. Ezek szerint: 2010-ben 3,7 millió magyar élt a létminimum alatt, 2012-re 4,6 millió, 2013-ra 4,8 millió. Ez a soha nem látott növekedés akkor következett be, amikor Európa legtöbb országa kezd kilábalni a 2008-as gazdasági válság következményeiből."

A részletes elemzés itt olvasható

"The American diplomat Richard Holbrooke pondered a problem on the eve of the September 1996 elections in Bosnia, which were meant to restore civic life to that ravaged country. "Suppose the election was declared free and fair," he said, and those elected are "racists, fascists, separatists, who are publicly opposed to [peace and reintegration]. That is the dilemma." Indeed it is, not just in the former Yugoslavia, but increasingly around the world. Democratically elected regimes, often ones that have been reelected or reaffirmed through referenda, are routinely ignoring constitutional limits on their power and depriving their citizens of basic rights and freedoms. From Peru to the Palestinian Authority, from Sierra Leone to Slovakia, from Pakistan to the Philippines, we see the rise of a disturbing phenomenon in international life -- illiberal democracy.

Orbán Viktor nagyívű tusványosi beszédében eltemette a liberális demokráciát, és – gazdasági sikereikre hivatkozva – a liberalizmussal semmiképpen, és demokráciával is csak legfeljebb részben vádolható Szingapúrt, Kínát, Indiát, Oroszországot és Törökországot nevezte meg követendő példaként. Mivel a valóság – a lehetőségekhez mérten – tényszerű értelmezése ősi konzervatív erény, ezért úgy gondoltuk, hogy esetleg érdemes lenne ezeket az elképzeléseket a valóság tágabb értelembe vett rendszerébe helyezni, és mintegy objektívan elemezni. Ezen írásban erre teszünk kísérletet, úgynevezett adatokra hivatkozva.

Elemző cikk a Kitekintőn

Bármilyen hajmeresztő, fontos, amit Orbán Viktor Tusnádfürdőn mondott. Fontos, mert a jövőnkről van szó. Amelyet Orbán Viktor egyre inkább az Európai Uniótól elszakadva, Ázsiában képzel el. Mint kifejtette, ma a világ azokat a rendszereket próbálja megérteni, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek. Az elemzések sztárjai – mondta – Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. „Megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világ-versenyfutásban” – jelentette ki a miniszterelnök-pártvezér.

az Átriumban. Nagyon szórakoztató színi előadás (Stohl zseniális) -- és politikai demonstráció. Jegyek már csak szeptemberre kaphatók.

"...az emlékmű – és lopakodó, gyáva fölállítása a magyar rendőrség felejthetetlen asszisztálásával, magas fémkordonok között, a forró nyár miatt kiürült városban, vasárnap hajnalban, amikor puccsokat szokás intézni és háborúkat indítani – csakis és kizárólag akkor bírálható erkölcsileg érvényes módon, ha félreérthetetlenül kimondjuk: a mai Magyarországon nem a zsidók életét fenyegeti veszély, hanem a cigányokét (hiszen a szélsőjobboldali paramilitáris rohamosztagok őket gyilkolják, és a fajgyűlölő államhivatalnokok és tisztségviselők őket üldözik és szorítják ki szülőhelyükről), hogy az elnyomó rendszertől nem elsősorban a zömmel a középosztályhoz és az értelmiséghez tartozó zsidók szenvednek, hanem a munkanélküliek, a hajléktalanok, a „közmunkára” kényszerített munkások, az éhező parasztgyerekek, a diszkriminált nők és melegek, a nézeteik miatt elbocsátott vagy munkalehetőségüket elvesztett baloldali értelmiségiek – felekezeti különbség nélkül."

A két sasábrázolás hasonlósága persze csak a véletlen adta geg lenne, ha nem gondolnám, hogy nincsenek véletlenek.

Egyébként pedig részletes műbírálat itt.

"Egyszer régen, amikor még úgy hitte, hogy ki sem kell tennie a lábát a házból, otthon is tanulhat eleget, al-Mukaffa elmagyarázta az asszonyának, hogy miért kell apró betűkkel írni, és miért szükséges betölteni az írásra szánt sárgás felület minden porcikáját. 'Nem töltheted ki teljesen az ürességet, nem állhatod útját minden szeszélynek' - mondta ekkor Begzada. 'Nem tehetem, és nem is akarom - helyeselt al-Mukaffa szerelmesen -, és talán nem is lenne jó, mert, ha van üresség és önkényes szeszély, akkor lennie is kell. Csakhogy én félek tőle, és igyekszem kizárni az életemből. Értesz engem? Nem tudom bedugaszolni a szelek tömlőjét, nem tudom meggyőzni az esőt, hogy csak akkor essen, amikor szükséges, de a saját otthonom úgy rendezem be, ahogy kell, és azzal, amire szükségem van. Ez megszabadít a félelemtől, amit a világ zűrzavara kelt bennem. vagy amit a rend ébreszt bennem, ha nem értem, és ezért zűrzavarnak élem meg.'" (Radics Viktória ford.)

(És ez még csak a második oldal.)