Mármint a kapitalizmus mint társadalmi-gazdasági rendszer és világrendszer győzelme.

Lirico-historico tractatus három tételben

1. tétel Andante

1968. augusztus 21-én dőlt el, hogy a történelmileg belátható jövőben nincs alternatívája a kapitalizmusnak, amelynek undorító, embert nyomorító - más olvasatban: áldásos, az embert felszabadító - voltát lassan két évtizede élvezzük.

A 60-as években Kelet- és Közép-Európában óvatos, botladozó kísérlet kezdődött a sztálini típusú, diktatórikus államszocializmus (államkapitalizmus?) megreformálására. Ennek terepe szükségképpen a gazdaság volt, s az évtized elején párhuzamosan s egymásba kapcsolódóan érlelődtek a reformkoncepciók, elsősorban a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Magyarországon. Ezzel egyidőben Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a marxizmus „reneszánszáról", a szocializmus-kommunizmus gyökereihez való visszatérésről vitatkoztak filozófusok, írók, diákok.

Kitérő és magyarázat: a magyarországi (el-elbukó, majd újrainduló) gazdasági reformkísérletek története Nagy Imre 1953-as kormányprogramjától a 80-as évek végéig sajátos logikát demonstrál, a gazdaság felszíni jelenségeitől a politikai rendszer lényegéig, a hatalom kérdéséig. Észlelik, hogy valami nincs rendben: áruhiány van, a parasztok nem vetnek, a gyárak selejtes termékeket gyártanak, nem teljesülnek a tervek, nő a deficit. (Miután nem segít, hogy bebörtönzik/főbe lövik a „szabotőröket") először felszíni jelenségekben keresik az okokat: túlzott bürokrácia, túl részletes tervutasítások, pazarlás. Csak amikor az ezek ellen indított „harc" - a „szocializmusban" minden harci kérdés! - nem hoz javulást, fordulnak mélyebb rétegek felé: felfedezik, hogy rossz a gazdaság struktúrája (iparszerkezet, beruházás-fogyasztás aránya). Ez is kevés: változtatni kell a gazdaságirányítás módszerein - a közvetlen tervutasítás helyett az ösztönzés, az érdekeltség megteremtése. Hoppá! Gazdaságirányítás? De hiszen (szinte kizárólagos) tulajdonosként az állam, illetve a vele összefonódott párt irányítja a gazdaságot; a 68-as (de még 66-ban elhatározott) magyar gazdasági reform ezt a pozíciót kezdte ki, vagyis a társadalom minden alrendszere feletti korlátlan központi hatalmat. Ösztönzés? Ez érdekeltséget, érdeket jelent: a „társadalmi érdek" felsőbbrendűségét, az érdekhierarchiát felváltja az egyéni és csoportérdek elismerése, az érdekütközések legitimitása, az érdekegyeztetés szükségessége. A gazdasági reformszándék szükségképpen kezdi ki az addig megkérdőjelezhetetlen politikai és ideológiai alapokat.

A Szovjetunióban 1964 októberében Hruscsov leváltásával lefékeződik (de még nem bukik el) a reformfolyamat. Magyarországon óvatosan körülbástyázva vezetik be 1968. január 1-én az „új gazdasági mechanizmust". Csehszlovákiában azonban gyorsabban - és a kontroll alól kiszabadulva zajlanak a folyamatok: a reform az állampártot is eléri, s átterjed a politikai szférára. „Emberarcú szocializmus" - ez a „prágai tavasz" jelszava, amelynek mindkét eleme fontos: az első azt jelenti, hogy ami eddig folyt, az embertelen volt; a második, hogy szó nincs a kapitalizmushoz, a nyugati típusú, polgári társadalomhoz való visszatérésről.

A szovjet (valamint lengyel, keletnémet) vezetés megriad a politikai konzekvenciától, a megkérdőjelezhetetlen központi hatalom megrendülésétől. Azt látják (úgy látják): ha a rendszer egyetlen eleméhez hozzányúlnak, előbb-utóbb az egész összedől. Brezsnyev Szovjetuniója ezért dönt a csehszlovák kísérlet leverése mellett. S ugyan még jön két évtized kínlódás, de a dolog eldőlt: a rendszer megreformálhatatlan, azaz nem tehető versenyképessé, életképessé. S ettől fogva az is lényegtelenné válik, hogy elképzelhető-e egy „igazi" szocializmus. Képzelegni, vágyakozni - gondolkodni? - persze szabad.

2. tétel Adagietto

„Tereza a korlátnak dőlt, és lenézett. Prága peremén állt, a Moldva már áthömpölygött a városon, maga mögött hagyta a Hradzsin és a templomok dicsőségét, olyan volt, mint előadás után a színésznő, fáradt és töprengő. Folyt a két piszkos part között, melyeken gyárakat és néptelen sportpályákat kerítő falak és palánkok éktelenkedtek.

Sokáig nézte a vizet, amely itt szomorúbbnak és sötétebbnek tetszett, s ekkor hirtelen egy tárgyat pillantott meg a folyó közepén, valami piros tárgyat, igen, egy pad volt. Fémvázas fapad, amilyennel tele vannak a prágai parkok. Lassan úszott a Moldva közepén. És nyomában egy másik pad. Aztán még egy és még egy, s Tereza csak most látja, hogy a városból, a prágai parkokból viszi a víz a padokat, rengeteg padot, egyre többet és többet, úgy úsznak a vízen, mint ősszel a falevelek, melyeket a folyó az erdőben gyűjtött össze, piros, sárga, kék padok.

Hátrapillantott, mint aki meg akarja kérdezni az embereket, mit jelent ez. Miért viszi a víz a prágai parkokból a padokat? De az emberek közömbösen mentek el mellette, tökéletesen mindegy volt nekik, hogy múlékony városuk közepén holmi folyó folyik évszázadról évszázadra." (Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége. Ford.: Körtvélyessy Klára)

 

3.tétel Rondo - grotesco maestoso

Köszönet illeti Leonyid Brezsnyevet: nélküle, a Brezsnyev-doktrína nélkül nem lehetne részem abban a  gyönyörben, hogy Milan Kunderának ezt a csodálatos, nagyon közép-európai (és szerintem - figyelem, Platen! - nagyon németes) könyvét olvassam. Legalább ennyi.

Szerző: rás  2008.08.19. 12:09 17 komment

Címkék: prága kundera 1968

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr994928950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Solvere volo · solvvolo.blogspot.com 2008.08.20. 03:02:42

Koszonjuk, nagyon szep! Mitol gyokerezik az emberben olyan melyen, levetkozhetetlenul K-Europa? Az is, ami a szuletesem elott tortent. Neha azt hiszem, hiaba megyek messze, ezt az oroklott neurozist (az?) mindig vinni fogom magammal, meg az Orokke Termo Fa ala is :(

Ismeretlen_46946 2008.08.20. 09:20:12

Persze, neurózis - is. De emellett kultúra, látásmód, és a történelem - a népek, vallások, kultúrák keveredése - miatt sajátos érzékenység. Vagyis neurózis.

Ismeretlen_10155 2008.08.20. 14:21:25

nyilván csak azért, mert én felettébb fura módon csak a prakticitás oldaláról szeretem megnézni a dolgokat, de a Dubček talán még a mi Nagy Imrénknél is hülyébb volt. Nagy Imre legalább tudta, hogy a Szovjetunió miatt lehetetlen a vállalkozás, aminek (késve és az események után kullogva, ráadásul számomra teljesen megérthetetlen okból) az élére állt, Alexander Dubčeknek viszont már ott állt Nagy, mint példa, és mégis nekifogott a rendszer gyökeres átalakításának. pedig ott volt neki a másik példa már, a Kádáré, amit simán felhasználhatott volna; az Öreg ugyanis nagyon jól tudta, hogy miképp lehet "gúzsba kötve" "körbetáncolni a báltermet". lsd: új gazdasági mechanizmus például. (amennyiben hülyeséget írtam úgyis javítjátok -- van itt elég az enyémnél élesebb elme ehhez.)

Ismeretlen_10155 2008.08.20. 14:24:41

javítás: nyilván csak azért gondolom ezt, mert ...

Ismeretlen_57265 2008.08.21. 07:30:42

Akkor ezt most majd újraolvasom. (Ui. ez a jelenet nekem fel sem tűnt...)

thomas 2008.08.21. 07:32:18

don: nem mondasz hülyeségeket, csak másként látjuk a dolgokat. én úgy gondolom, hogy mind nagyimrén, mind dubceken túlmentek az események, már nem tudták kontrollálni azokat. dubcek szerintem tudta, hogy az oroszok már nem csinálhatják meg, amit velünk tettek 56-ban. rengeteget konzultált kádárral, hogy hogyan lehet a nagy medve ellenében politizálni. kádár sokkal nagyobb kaliber volt, de bűnökkel terhes, ezért nem vállalható. a dubceki emberarcú szocializmust ma is felvállalhatónak tartom, persze énmeg hülye szentimentalista vagyok. félretéve a morális kérdéseket, kádár csinált egy vidám barakkot, dubcek után meg jött az endékás mélységű sztálinizmus. de dubcek tomboló publikum előtt emelhette fel a kezét vaclav havelnek, (vagy fordítva). nagy, és tiszteletet érdemlő ember volt, éljen 68!

Ismeretlen_10155 2008.08.21. 11:15:12

na igen -- és mind Dubček, mind Nagy Imre utat nyitott annak, hogy a politizáló magyar intelligencia színe-java külföldre sipirceljen, vagy el legyen temetve valahol a gyáripar segédmunkásai között. (a módszer egyébként ismert -- így lett anno egy Stromfeld Aurél is a Ganz Művek raktárosa.) pedig a tehetségeket minden rendszer tudja használni. (ha másra nem, hát elrettentésnek...)

Ismeretlen_46946 2008.08.21. 11:26:25

drc: Szerintem nem ez volt a szándékod, de mintha Nagy Imrét és Dubceket tennéd felelőssé az értelmiség emigrálásáért. Végül is az áldozat felelőssé tehető a kivégzésért: ha ő nincs, az akasztófát se állítják fel.

Ismeretlen_10155 2008.08.21. 14:20:08

természetesen nem ez volt a szándékom, visszaolvasva tényleg kacifántos kicsit a gondolatmenet. csupán azt akartam jelezni, hogy az áldozatuknak akkor, ott nem volt jelentősége. kifejezetten hátrányos volt nekilódulni a sokszoros túlerőben lévő Szovjetuniónak, Magyarországon például kifejezetten nagy baromság volt fegyvert fogni ellenük és tizenéves kölyköket hajtani a tankok ellen. sőt: úgy alapjában véve ami október 24-5-e után november 4-ig tartott az többet ártott, mint használt. pozitívumnak talán csak a Kádár színre lépését lehetne értékelni, ha nem úgy történik, ahogy. ('64-ig várni pl., hogy az ENSZ legitim államnak tekintse Magyarországot, stb...) (a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban csak irodalmi élményeim -- főleg az fentebb említett Milan Kundera révén -- és alapinformációim vannak.

meheszborz 2008.08.21. 17:30:07

Nem tudom hogy miért, de (talán Grúzia kapcsán) megint József Attila jutott eszembe; "kis búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája..." De lehet, hogy tévedek...

Ismeretlen_10155 2008.08.21. 17:44:54

sztem tévedsz. ránk (magyarokra és csehekre) anno a testvéri szocializmus sárga szája lehelt, errefelé kicsit véresebben (bűzösebben), Grúziára most meg a saját szájszaga forgott vissza, egész egyszerűen azért, mert a) nem ismerték a saját haderejük határait, b) túlzottan bíztak a zUSÁban (egyesek még katonai támogatást is vártak volna!), c) a nagy Amerika-barát politikájával a Szaakasvili-kormány nem csak az oroszok, de egész Európa ellen is dolgozott (lsd. pl.: mik a célországai orosz fosszilis energiahordozó-exportnak?).

meheszborz 2008.08.21. 18:03:45

A tőke az tőke, ha címkézzük, ha nem.

Ismeretlen_57265 2008.08.21. 19:11:41

OFF vár Magára valami a jelnél

Ismeretlen_31312 2008.08.21. 19:25:44

Szerintem ma már könnyű azt mondani, hogy butaság volt nekiugrani '56-ban a Nagy Medvének. Egyszerűen betelt a pohár, ami ismerve az ötvenes évek eseményeit nem is csoda. Nagy Imre ilyen szempontból csak sodródott az eseményekkel, nem hinném, hogy hallgattak volna rá, ha azt mondja: tessék abbahagyni.

Ismeretlen_10155 2008.08.21. 19:43:53

nem is mondta, pedig neki -- mint moszkovitának -- már látnia kellett, hogy mi következik! (Bibó pl. érdekes módon megsejtette a helyzetet.)

Ismeretlen_46946 2008.08.22. 09:03:58

Juszt se megyek bele (most) 1956 és Nagy Imre értékelésébe, csak jelzem, hogy Platen véleményével értek egyet - azzal a kiegészítéssel, hogy Nagy Imre október 24-26-én egyfolytában azt mondta, hogy tessék abbahagyni. (És nem hallgattak rá.)

Ismeretlen_78065 2008.08.25. 10:23:39

Az Új gazdasági mechanizmus azért még ma is érzékelteti a hatását. Egyrészt segített a lakosságnak felkészülni a kapitalista rendszerre, másrészt viszont a hajdan 2 vagy 3 műszakban dolgozó emberek százezrei manapság az ország legrosszabb egészségi állapotával bírnak.
süti beállítások módosítása