A közvéleményben, a politikai gondolkodásban igen elterjedtek a "jobboldali radikalizmust" jellemző vélekedések, határozottan jelen vannak a vélemények centrumában, s ha eltérő intenzitással is, de szinte valamennyi fontosabb politikai póluson. Így ezek ma már aligha nevezhetők szélsőségnek.Ez a legfontosabb - és a legijesztőbb megállapítása annak a felmérésnek, amelyet az MTA Szociológiai Kutatóintézete végzett a radikális jobboldali ideológiáról. A kutatást Tamás Pál ismerteti, a Népszabadság Hétvége mellékletében megjelent cikke itt olvasható. Néhány megállapítás:
A megkérdezettek 75 százaléka szerint a "pártvitákat kizáró, erőskezű kormányzásra lenne szükség". Sőt, a válaszadók 52 százaléka úgy véli, hogy "a mai helyzetben egyetlen erős, a társadalmat egészében megjelenítő pártra lenne szükség". Az egypárti ötletet csak 28 százalék utasítja határozottan el. A megkérdezettek 75 százalék szerint "egy olyan határozott vezetőre van szükségünk, aki az országot erős kézzel irányítja". E kijelentést egyértelműen csak 10,4 százalék veti el.
A radikális jobboldal új (?) szimbóluma, az árpádsávos zászló. 37 százalék ért
egyet, és csak 25 százalék utasítja el azt, hogy az "árpádsávos zászló a magyar
történelem része, ezért érthetetlen, hogy azt most miért támadjak". A
kijelentést igenlők közül maximálisan
egyetért 17 százalék, valamivel többen, mint ahányan magukat a
szélsőjobboldali kockába sorolták.
Nem meghatározó, de azért erős a Kárpát-medencei revízió vágya. 27,5 százalék helyesli, s csak 40 százalék utasítja el, hogy "Trianon igazságtalanságát csak az elcsatolt területek visszacsatolásával lehetne jóvátenni" (a Fidesz-választók 32, az MSZP-választók 22 százaléka értett ezzel egyet).
Miközben ilyen erősen jelen vannak a magyar jobboldal hagyományos toposzai, már megjelentek a modern európai populizmus uralkodó témái, az idegenkedés a bevándorlóktól, a máshonnan érkezőktől, s a kívánság a távolodásra a brüsszeli akarattól. Nálunk, egy olyan országban, ahol a nyugat-európai szabad munkavállalás lehetőségét a nemzeti emancipáció részének hiszik, 82 százalék támogatná, és csak 5 százalék utasítaná el, hogy az itthoni "állások betöltésénél a magyar állampolgárokat kellene előnyben részesíteni a külföldi jelentkezőkkel szemben".
Előítéletek: A megkérdezettek 69 százaléka elfogadja, s csak 12 százaléka utasítja el azt az állítást, hogy "a romák csak kihasználják a segélyeket s az állami támogatást". A megkérdezettek 50 százaléka elutasítja, ugyanakkor csak 22 százaléka fogadja el, hogy "a romák nagy része önhibáján kívül szegény".
Úgy tűnik, hogy a véleményt nyilvánítók legalább egyharmada aktív és következetes antiszemita. 31 százalék ért egyet, és 27 százalék utasítja el azt, hogy "a zsidók kultúrája nagyon sajátos és nehezen illeszthető a többségéhez" (a pártkülönbség minimális, a Fidesz-választók 34, míg az MSZP-választók 30 százaléka hiszi ezt). A válaszadók 40 százaléka hiszi, és csak 30 százaléka nem ért egyet azzal, hogy a "zsidók céljaik eléréséhez gyakran trükkökkel élnek" (a Fidesz-választók 50 százaléka, az MSZP- választók 32 százaléka vallja ezt). S a válaszadók 41 százaléka szerint (elutasítja 27 százalék) "túl nagy a zsidók befolyása a magyar nyilvánosságban s közéletben" (a Fidesz-választók 49, míg az MSZP-választók 32 százaléka értett itt egyet).
Végül, mintegy e politikai vélekedések mögött él a magyar társadalomban egy hétköznapi szintű tekintélycentrikus világkép is. A megkérdezettek 47 százaléka szerint kár, hogy megszűnt a kötelező katonai szolgálat, mert az kifejezetten jó hatással volt a fiatal férfiakra. 48 százaléka szerint a "fiatalokból hiányzik az elszántság, hogy a hazáért dolgozzanak". A megkérdezettek 72 százaléka szerint a "gyerekeknek fontos dolgokban mindig hallgatniuk kell szüleik tanácsaira". 27 százalék úgy gondolja, hogy testi fenyítés nélkül az iskolákban aligha lehet rendet tartani. Végül, 31 százalékuk véli azt, hogy "hálásaknak kell lennünk azoknak a vezetőinknek, akik pontosan meg tudják mondani, mit s hogyan tegyünk".
Utolsó kommentek