Szép karácsonyt minden olvasómnak, beszélgető és vitapartneremnek, barátomnak!
A magyar sajtó szép hagyományai közé tartozik*, hogy az újságok karácsonyi számukban fontos társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, és tartalmas kulturális-művészeti melléklettel jelennek meg. Ennek jegyében választottam témát, amikor méltó karácsonyi bejegyzésen gondolkodtam. Alig fél éve létező blogomon - és másokhoz hozzászólva, vitatkozva - már több ízben kifejthettem véleményemet a magyar társadalom perspektivikusan is egyik legnagyobb problémájáról a magyar cigányság helyzetéről, integrálásuk - vagy újraintegrálásuk - szükségességéről. Lásd például a júliusi Cigánykérdés c. posztot.
Ez itt most először is a korán elhunyt Péli Tamás képe.
Aztán egy cikk a HVG legújabb - ünnepi - számából, amely szerint „Az erdélyi magyar iskolák diákjainak már 20 százaléka cigány". A Kisebbségi kisebbség c., a határon túli magyar közösségekben élő romákkal foglalkozó cikk sajnos a hvg.hu-n (egyelőre?) nem hozzáférhető, de idemásolom az első bekezdést:
„Hatalmas székelykapuk állnak egyes házak előtt a háromszéki Zabola központjában, ám ezek jó részét nem az ottani magyarok, hanem a cigányok építették. A székelyek szimbólumának átvátelével szeretnék ugyanis kifejezni az ott élő romák a magyar és a magyar nyelven beszélő cigány közösség közötti összetartozást. De a zabolai romák nemcsak szimbolikusan fejezik ki ragaszkodásukat: az ő kiállásuknak volt köszönhető a hetvenes években, hogy a falu nevét nem változtatták meg a helybeli románok - a magyarokéval közel azonos nagyságú - közössége kedvéért."
Tegnap számtalan médium röpítette világgá a hírt: Magyarországon megjelent a világ első cigány - lovári - nyelvű Bibliája. (Legrészletesebb beszámoló a Hírszerzőn.) A fordító, Vesho-Farkas Zoltán elmondta, hogy "a munka során meg kellett újítani a cigány nyelvet", számos kifejezést kellett a hindiből kölcsönöznie. Nyilatkozik még a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ügyv. elnöke, a Magyar Katolikus Rádió vezérigh-e, egy történész meg a Reneszánsz Programiroda (!?) vezetője; mondanak szépeket, érdekeseket meg hülyeségeket - csak egy dolgot felejt el megemlíteni mindenki - még az eseményről négy sorban beszámoló C-Press hírügynökség is -, hogy tudniillik 1991-ben már megjelent Choli Daróczi József lovári nyelvű Újszövetség fordítása.
És végül, egy vers Jónás Tamástól, aki egyik kötetének élén így mutatkozott be:
„Tamás vagyok.
Jónás vagyok.
Cigány vagyok...
Provokatív vagyok,
kerek arcú, szenvedélyes
vagyok, fekete hajú vagyok,
idegösszeomlásra, önzésre,
elkeseredésre hajlamos
vagyok. Őszinte vagyok,
bántóan, mint a vakítóan
ragyogó nap..."
Jónás Tamás:
Levél apámnak
Végre józan vagy, öreg és figyelmes.
Ülj le, emlékezz, de ne úgy, ahogy te
élted át mindazt, amit én is. Engedd,
hadd vezessem most a figyelmed én, hadd
mondjam én meg, hogy ki az áldozat, s ki
lesz a történetben a főszereplő.
Jáki út, Szombathely, a fal penészes.
Nincs elég ágy, cúg van, a tél kegyetlen,
hátba mar nagy körmeivel. A dunyha
úgy se véd meg tőle, ha Árpi hagyja,
hadd takarjon engem. Utána váltunk,
ő melegszik, s hajnalig én didergek.
Négy gyereknek kellene már aludni
egy szobában. Mind a szülői nászra
kell, figyeljen, s értse a suttogásod:
rossz szavakkal hívod anyut magadhoz.
Hogyha józan vagy, negyedóra műsor,
részegen több óra. Anyánk se bírja.
Régi kulccsal csapsz a fejemre másnap.
Homlokomról cseppen a vér a földre.
Árpi gyomrát rúgtad, anyut leköpted,
állsz az ajtónál, Zsuzsi már elájult,
s falfehér arcú Marim épp becsorgat.
Még ha futnánk is, hova? Nincs menekvés.
Lassan elhagy minden öröm, tudom jól.
Egyszerű bűn lenne ma bosszút állni.
Nem lehet már rád haragudni többé,
gyenge vén ember, fogaid kihulltak.
Átkozódnom kéne, de kit pereljek?
Mondd meg, apám, kit!
* bár az egyre szarabb és üresebb Népszabadság idén megtörte
Utolsó kommentek