Egy normális országban, gondolom, mindenről lehet beszélni, bármit lehet mondani, a közmegegyezéssel évtizedek (századok) alatt kialakult társadalmi normák, illemszabályok keretei között. Ez persze csak feltételezés, még sosem éltem normális országban. Mindenesetre Magyarország ma nem ilyen ország, a magyar társadalom - itt most nem részletezhető számos történelmi, szociológiai és kulturális ok miatt - beteg, mentálisan is.
Ebből a szempontból próbálok hozzászólni ahhoz a (számtalan helyen, pl. drc blogján folyó) vitához, hogy van-e cigány bűnözés, netán cigánybűnözés, és ha (mint gondolom) van, akkor miért nem lehet, hol nem lehet, hogyan nem lehet, nem szabad erről beszélni.
Egy kézenfekvő analógiával kezdem: 1917-ben a liberális, baloldali Huszadik Század című folyóirat kérdezett meg másfélszáz értelmiségit, közéleti személyiséget: Van-e Magyarországon zsidókérdés; Mik az okai a zsidókérdésnek?; Miben látja (a megkérdezett) a magyarországi zsidókérdés megoldását? Zsidók és nemzsidók hihetetlenül sokféle választ adtak, köztük a zsidók társadalmi, gazdasági, kulturális szerepét élesen bírálókat. Ezt akkor természetesnek tartották. Ha ma valaki egy politikai fórumon zsidókérdést említ (mint például 2001-ben Kövér László), azt azonnal antiszemitának minősítik. (Tudományos értekezés keretében, lásd Gyurgyák János nagyszerű monográfiáját, egyébként ma is szabad használni a terminust). Közben ugyanis történt egy s más, a holokauszt mindent megváltoztatott (Adorno szerint Auschwitz után verset se lehet írni).
Magyarországon - mint mindenhol a világon - van bűnözés, és a magyar bűnelkövetők egy része cigány, vagyis van cigány bűnözés. (Meg van nem cigány bűnözés is.) Mint mindenhol a világon, a bűnelkövetők és az életmódszerűen bűnözők között viszonylag nagyobb arányban vannak - az életkörülmények, a jövedelem, műveltségi, kulturális okok miatt - a társadalom peremére, aljára szorult csoportok, legjellemzőbben etnikai csoportok, képviselői. Ők Magyarországon a cigányok, akik társadalmi integrációja alól legutóbb a rendszerváltás, a képzetlen munkaerőt tömegesen foglalkoztató „szocialista" nagyipar összeomlása, a téeszek felszámolása - és a gazdasági „racionalitásnak" a társadalmi szempontok feletti győzelme - húzta ki a talajt.
Kriminalisták azt is tudják, hogy szociológiai és kulturális okok miatt vannak tipikusan a cigányokhoz köthető bűnelkövetési fajták, ezért jött létre a cigánybűnözés - önmagában értéksemleges, leíró jellegű - fogalma. (Mint ahogy van, Magyarországon is, orosz-ukrán maffia, vannak jellemzően albán vagy bosnyák drogcsempészek.)
Utálom a képmutató, finomkodó píszít, amikor nem illik használni bizonyos bevett, mindenki által érthető szavakat, fogalmakat, amikor „romát" illik mondani „cigány" helyett, amikor egy nyilvános körözésben nem szabad hivatkozni a rablógyilkos legjellemzőbb (tehát felismerését, elfogását leginkább megkönnyítő) fizikai jellemzőjére. A gúnyos „etnikum" megnevezés karrierje mutatja ennek a gyakorlatnak a társadalmi kontraproduktivitását. A jószándékú, liberális, jogvédő gyakorlat - tapintat? képmutatás? - a cigányok helyzetéről, a cigányok helyzetéből fakadó össztársadalmi problémákról, a cigánykérdésről való közbeszédet átengedte a rasszista szélsőjobboldalnak (és/vagy a tudatlan ostobáknak). Erről ismét belinkelem Bíró András prófétikus cikkét. (Még akkor is, ha az általam amúgy nagyon tisztelt TGM lerasszistázta érte a megkérdőjelezhetetlen tisztességű Bírót, aki rendkívül sokat tett a cigányságért.) De:
Mégis úgy gondolom, hogy súlyos hiba volt, amit a miskolci rendőrfőkapitány mondott, és minden tőlünk nyugatabbra fekvő, vagyis sajnálatos módon nálunk civilizáltabb országban e hiba nyomán azonnal távoznia kellett volna. Nem azért mintha nem mondott volna igazat. (Úgy tudom, igazat mondott.) Hanem azért, mert az állam, a hatalom képviselője nem tehet, nem mondhat olyat, amivel objektíve erősíti, sőt legitimálja a magyar társadalomban egyre inkább manifeszt módon jelenlévő előítéletességet, rasszizmust, cigánygyűlöletet. Biztos, hogy nem ez volt a szándéka, de ez történt. S ami megesett, annak kell, hogy következménye legyen, különösen az állam képviselője esetében. (Nem vagyok naiv hülye, tudom, hogy Magyarországon ez nem így van. De így kellene lennie.) Van, amit mondhat egy szociológus, egy publicista, egy politikai (hordó)szónok, de az állam képviselője nem.
Előítéletesnek, cigányellenesnek minősítettem a magyar társadalom többségét. Nyilván nem gondolom, hogy a magyarok genetikailag lennének ilyenek. Nem tudom most részletesen elemezni az okokat, csupán néhány elem:
Szociológiai felmérések szerint a magyar társadalom kétharmada a rendszerváltás objektív vesztese vagy annak érzi magát. Az ebből fakadó (s a mostani válság miatt minden bizonnyal felerősödő) indulatok természetes módon fordulnak az „ingyenélők", a „dologtalanok", a segélyezettek ellen, anélkül, hogy bárki elgondolkodna az „ingyenélés", a „dologtalanság" okain.
Az embereket jobban irritálja, ha valaki ellop tőle - vagy bárkitől - egy tyúkot, mintha másvalaki sokmilliós adócsalással lop az „államtól". Az előbbi jó eséllyel cigány, az utóbbi jó eséllyel nem az.
Magyarországon ma tömeges a megélhetési bűnözés, tömeges a társadalmon kívüliségből fakadó normanélküliség, a beilleszkedésre való képtelenség, s ennek alanyai nagyon nagy arányban cigányok. A társadalmi beilleszkedés hiánya, zavara a többségi társadalom számára talán akkor jelentkezik először, amikor egy a faluvégi cigánytelepről iskolába kerülő cigány gyereket meg kell tanítani a vécé használatára, a kézmosásra.
A magyar állam egyebek közt annak a funkciójának sem tud eleget tenni, hogy szavatolja az állampolgárok mindennapi biztonságát, hogy megakadályozza a bűnözést, elfogja a bűnelkövetőket.
Számomra az, ami történt, újabb bizonyítéka a magyar állam működésképtelenségének, a kormány, a vezető politikusok tehetetlenségének, cinizmusának, gyávaságának, elv- és normanélküliségének. Pásztor főkapitány visszahelyezése, a „zéró tolerancia" üresen kongó meghirdetése Miskolcon csak az utolsó epizód abban a történetben, ami az „úgysem választó" vagy „lecsókonzervvel megvehető" cigány etnikumú és „cigány élethelyzetű" magyar állampolgárokkal az utóbbi húsz évben végbemegy, a munkahelyteremtés, az oktatás, a szakképzés, a szociális ellátórendszer stb. őket sújtó kudarcával.
Illetve ez így pontatlan: nemcsak őket sújtja, hanem az egész magyar társadalmat. Egy bomba van alattunk, ami bármikor felrobbanhat.
(Kéretik mellőzni az olyan típusú kommenteket, hogy „majd ha a cigányok kiközösítik maguk közül..."; „előbb ők tegyenek valamit önmagukért meg a társadalmi beilleszkedésért..."; „majd ha nem segélyből akarnak megélni" stb.)
Utolsó kommentek