Kommunista költő volt. Költő volt. És kommunista. Haláláig. Költő volt.

A kérdés

Minap azon tűnõdtem:
mit tanácsolna Bert Brecht,
ha élne s erre járna
véletlenül egy reggel?

Nyilván figyelmes szemmel
nézne a gyárkéményre:
mily vonakodva dõl le
a földre, fölrobbantva.

Sokat mondana néki
a homlokzaton látszó
levert csillag nyoma,
ahogyan elsikálták.

Kíváncsian hajolna
a lépcsõ menti zugba,
ahol kukából mentett
kenyérhéjakat rágcsál
valami emberféle.

Meghökkenne, ha látná:
akikre kérdõn ránéz,
milyen kiürült szemmel
pillantanak rá vissza.

Gondolom, mindezt látva,
s megértve, mit is látott,
ha erre járna Bert Brecht,
nem tanácsolna semmit.

Megállítana mégis
valakit, mondjuk, engem,
s foga közt kipréselné:
Az újabb vereségbõl
most sem következik,
hogy ne legyen harc többé.
Nincs ki megmondja nékik?

***
Az éjszakát
 
Az éjszakát, én kedvesem
  mondd, velem töltöd-é?
- Az éji holdat meglesem,
  hogy száll a ház fölé.
 
Ma éjjel ismét nem ölel
   két simító kezed?
-  Csillagot felhő nem föd el.
   De minek kérdezed?
 
Ma éjjel ismét csóktalan
   térek feküdni le?
-  A hold is olvasztott arany,
   csorog a semmibe.
 
Látod, a kedvem elhagyott,
   a szám is jéghideg.
- Becsukódtak az ablakok.
   És ne is szólj. Minek?
 
Szívemben kialudt a fény,
   és néz rám barna gond.
-  Mit tegyek? Miért szeretsz belém,
   ha nem kellesz? Bolond.

 

 

Szerző: rás  2009.10.28. 19:57 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr544929125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása