"Az ózdi Hétes-telepen 60-70 család él, többségük kiúttalan szegénységben. Az észak-borsodi ipar a rendszerváltás után azonnal összeomlott, az ózdi gyárak bezárása után családok ezrei maradtak ezen a vidéken munka nélkül, és kénytelenek segélyből, családi pótlékból megélni. Időnként akad közcélú munka, de csak néhány hétre, és csak hat órában...
Az itt élő embereket nem csak a nyomor köti össze. Szinte kivétel nélkül minden családnak vannak szabálysértési ügyei. Ezek jobbára néhány tízezres bírságok. Ahogy kiteszik a lábukat a telepről, valahogy mindig ott áll egy rendőr. És intézkedik. A húsz-harminc-, esetenként ötvenezer forintos bírságokat nem tudják kigazdálkodni... (A) a szabálysértési büntetés leülhető. Ezer forintot ér egy nap, egy átlagos szabálysértési bírság (harmincezer forint) egy hónap a 'sitten'."
"Mikor először jártam Ózdon, a hétesi roma telepen, azt gondoltam, hogy pusztán a filmjeimmel segíthetek a társadalmi igazságtalanságok, problémák kezelésében. Hogy komolyan hozzájárulok a társadalmi egyensúly visszaállításához. De hamarosan fel kellett hagyjak a hagyományos forgatással. Nem bírtam tovább csupán néma, tehetetlen tanúja lenni a család és egy kirekesztett csoport életének, megpróbáltatásainak.
Cselekvő félként akartam részt venni a telep mindennapjaiban. Erkölcstelennek, embertelennek láttam minden más lehetséges magatartásformát. Nagy ívben tettem az ún. objektivitásra, szakmára, határokra még a saját magánéletemre is. Szerencsére fölborult minden. Nagyjából ez a borulás volt méltó ahhoz a botrányhoz, ami nyilvánvaló lett előttem. Botrány alatt a társadalmunk közönyét, passziv rasszizmusát, problémák elől gyűlöletbe vagy álmegoldásokba való menekülését értem. Ehhez én már - sem, mint alkotó, sem, mint hétköznapi ember - nem akartam asszisztálni tovább." (Bódis Kriszta)
Solvere volo hívta fel a figyelmemet a hétesi modellprogram blogjaira:
http://tinyurl.com/y922f3z
Utolsó kommentek