Bekezdések Tamás Gáspár Miklós új cikkéből
"Igazi harc ma voltaképpen csak a jobboldalon folyik - a Jobbik és a Fidesz-KDNP között -, méghozzá elkeseredett, gátlástalan, szabályokra fittyet hányó párviadal, bandázs nélkül, végkimerülésig. Néhány mérsékelten liberális közéleti személyiség próbálkozik ugyan a szélsőjobboldalt támadó frázisokkal, de ezeket már úgy alakítják, hogy munícióként szolgálhassanak a Fidesznek. Ilyen frázis az ún. nemzeti bolsevizmus... Mire jó ez a terminus mint a Jobbik politikájának jellemzése? Természetesen elsősorban arra, hogy a Jobbik elleni stratégiákat elfogadhatóvá tegyék a jobboldali értelmiség számára, amelyet évek óta arra tanít a konzervatív sajtó, hogy az antifasizmust mint aljas judeobolsevista-plutokrata manővert elutasítsa."
"A posztfasiszta diadalmenet egyik eleme (nem mondanám azért, hogy: oka) a mára elhalkult antifasiszta propaganda intellektuális gyöngesége, a liberális antifasiszták életismeretének hiányossága. Az antifasiszták az elmúlt húsz esztendőben szünet nélkül fölháborodtak. 'Hogy lehet ilyet mondani?' - kérdezték döbbenten évtizedekig. Mintha ez újdonság lenne. Úgyszólván senki nem ment oda az aluljárók, pályaudvarok újságos asztalaihoz - a liberális antifasiszták nyilván gépkocsival járnak - , ahol húsz éve hódít a náci irodalom... (A)z igazság makacs hangoztatása helyett csak azt mondták a szélsőjobboldalnak, hogy nem szabad ilyet mondani. Hogy csak ostoba vagy gonosz ember mond olyat. Csak ostoba ember mondja meg az elhunyt lányának a temetésen, hogy imádott édesapja tolvaj gazember volt és hűtlen férj. Efelől az állítás igaz lehet. A jobboldal mérsékeltebb része így is tett: nem nagyon emlegette a zsidók elleni előítéletes népmondákat, minek bántsa a túlérzékeny biboldókat, de 'tudta, amit tudott'. Az újfasiszták csak kimondták „az igazat". Senki nem vonta hatásosan kétségbe a mindenfelé - az állami és egyházi oktatásban is - föltűnő balítéletek érvényességét, hanem azt vitatták egyre növekvő hévvel, hogy szabad-e ilyesmiket beszélni."
Majd részletes társadalomtörténeti, szociológiai és politikai elemzés után a következtetés:
"Én egyetlen most induló pártra se vagyok hajlandó szavazni. Az, hogy rettegnek - joggal - a fasisztáktól, nem teszi őket antifasisztává. Az, hogy nem alakítanak paramilitáris rohamosztagokat és nem dicsőítik a fajgyűlölő gyilkosságokat, még nem teszi őket demokratává. Az, hogy olykor megsimogatják nyugdíjas öregasszonyok buksiját, nem teszi őket szocialistává... Ez az egész bagázs fabatkát sem ér.
Úgy vélem, mindent elölről kell kezdenünk."
Utolsó kommentek