Furcsa véletlenek vannak. Tegnap este hosszú idő után először cseteltem egy régi újságíró kollégámmal, aki ma az Óperencián túl médiaelméletet tanít. Elmesélte, hogy vizsgatétel lesz nála a Rastani-botrány… Püff neki, megint valami, amit elmulasztottam, pedig még Orbán Viktor is feltette a Facebook-oldalára a BBC három és félperces riportját – „miheztartás végett” – amely világhírűvé tette a 34 éves fiatalembert. (Andy Warhol szerint 15 percre bárki híres lehet.)
Szóval 2011. szeptember 26-án a BBC hírműsorában beadtak egy bróker-tőzsdeszakértőt, Alessio Rastanit, aki kifejtette, hogy az eurózóna piacai össze fognak omlani, milliók megtakarításai vesznek oda, ugyanakkor sokan fognak meggazdagodni a válságból – ő is erről álmodik –, s ami a leginkább kiverte a biztosítékot, ez a két rövid mondata volt: „The government doesn’t rule the world. Goldman Sachs rules the world.” Vagyis, hogy nem a kormányok, hanem a Goldman Sachs bankház – általánosítva: a bankok – irányítják a világot.
Hogy mi ebben az új? Mi ebben a hír? Semmi. Mindenki tudja, hiszen – hogy csak a Goldman Sachsnál maradjunk – innen került ki például Clinton és George W. Bush pénzügyminisztere, Robert Rubin és Henry Paulson is, de a jelenlegi olasz miniszterelnök, Mario Monti vagy az Európai Központi Bank (ugyancsak olasz) elnöke, Mario Draghi is volt e cég vezető beosztású alkalmazottja. Igaz, nem szokták ezt ilyen nyersen kimondani, legalábbis nem a tárgyilagosságáról híres BBC-ben, ezért aztán hír lett belőle, a többi között az észak-amerikai médiában is. Hír, de nem szenzáció. Szenzáció abból lett, hogy másnapra kiderítették, Rastani egy névtelen független alkusz, akinek lényegében semmi köze a Cityhez, a pénzügyi piacokhoz. Egy senki, aki csak a feltűnést keresi. Ez utóbbit egyébként ő is elismerte egy interjúban: I am an attention seeker. That is the main reason I speak. Trading is a like a hobby. It is not a business. I am a talker. I talk a lot. I love the whole idea of public speaking. Innentől kezdve nem kellett Rastani mondandójával foglalkozni, elég volt a személyével. Felmerült, hogy sima hoaxról, átverésről van szó, ezt a BBC – alapos vizsgálatra hivatkozó – közleménye cáfolta. Az viszont nem derült ki, hogy is került a „névtelen senki” a világ egyik legtekintélyesebb hírműsorába. (Rastaninak hatalmas rajongó tábora lett a Twitteren és a Facebookon, november 18-án pedig egyik szónoka volt az Occupy mozgalom londoni nagy megmozdulásának is.)
Barátomat is csak ez érdekelte, felháborította, hogy a BBC megsértette saját szerkesztési alapelveit, amelyek közül a legfontosabb a hitelesség és az objektivitásra törekvés. Márpedig szerinte ez sérült, amikor „egy szélhámos” beszélhetett arról, hogy a világot a bankok irányítják. Minthogy engem viszont az érdekel, hogy ki és mi irányítja a világot, és jól van-e ez így, csak elbeszéltünk egymás mellett.
És most jön a véletlen, amiről bevezetőben írtam: ma reggel egy másik barátomtól (ugyancsak egykori kolléga) e-mailben egy linket kaptam: az Oscar-díjas Bennfentesek (Inside Job) című dokumentumfilmét. Bő másfél óra arról, hogy a Goldman Sachs irányítja a világot; arról, hogy a neoliberális éra kezdetén, még Ronald Reagen alatt elindított, a demokrata Clinton idején is folytatódó (és a mainstream magyar közgazdászok és publicisták által ma is istenített) pénzügyi dereguláció hogyan tette szabaddá a pályát a pénzügyi „újítások”, a derivativák, a felelőtlenség és a sima csalás, visszaélés előtt, hogyan fonódott össze intézményekben és személyekben az amerikai pénzvilág, a kormányzat, a törvényhozás, valamint a „független” szakértői véleményeket szállító egyetemi világ. És hogyan vezetett mindez a jelenlegi pénzügyi-gazdasági világválsághoz.
(Ja, és mielőtt valaki félreértené a bejegyzést: nem arról van szó, hogy a globális pénzpiac összeesküvést sző Magyarország ellen. Magyarország nem tétel.)
Magyar nyelvű összefoglaló a történtekről a Galamuson
Utolsó kommentek