Vannak az életnek szép (politikamentes) pillanatai. Munkához háttérzeneként a Carmen 1955-ös felvétele megy a Bartók rádióban. Don José: a fantasztikus formában lévő, fiatal Simándy József; Carmen: Tiszay Magda (erős, de nem eléggé erotikus a hangja); Escamillo: Svéd Sándor (még nem lépett színre - hangfalra -, de kedvenc baritonom volt). Ajánlom mindenkinek, a Magyar Rádió honlapján három hétig visszahallgatható minden műsor.
*
Update: Vége a közvetítésnek, szereposztás, a közreműködők közt a Horváth Mihály téri Általános Iskola Énekkara, karigazgató Lukin László. Nem, nem oda jártam (nem ott énekeltem kart), viszont: a most hallott Carmen-felvétel rögzítése után néhány évvel rendszeres látogatója voltam a Zeneakadémia (talán szombat délutáni?) általános iskolásoknak rendezett koncertjeinek, amelyeken Lukin László vezetett be minket a klasszikus zene birodalmába. Mindig volt fejtörő is, és egyik alkalommal, már nem tudom, milyen kérdésre válaszolva nyertem egy lemezt, rajta Gounod Faustjának részleteivel. Valentin imáját énekli Svéd Sándor. A lemez ma is megvan, és most megnéztem: 1959. október 31-én kaptam.
És Svéd Sándorról beugrik apám is, akivel egyszer, szintén a (természetesen sötét) 50-es években egy vasárnap délelőtt a Május 1. moziban valami akkoriban szokásos esztrádműsort néztünk meg. Az egyik fellépő a döbbenetesen kopasz és golyófejű Svéd Sándor volt. (Nem emlékszem, mit énekelt, valószínűleg valami operettrészletet - gyerek- és ifjúkoromban ezt a műfajt is nagyon szerettem. Rajta kívül Kazal Lászlóra emlékszem még a fellépők közül. lehet, hogy mert ő is kopasz volt. Tényleg: az apám is az volt.)
Utolsó kommentek