1969. július 20-án hárommilliárdan (akkoriban kb. ennyien éltünk a Földön) éreztük át a "kis lépés egy embernek, nagy lépés az emberiségnek" magasztosságát - és igazságát.
Túlzok, persze, hiszen pl. a hárommilliárdból kapásból le kell vonni a "nagy proletár kulturális forradalomba" merült Kína hatszáz millióját, mert a kínai sajtó nem számolt be az eseményről (internet pedig, ugye, még nem volt - őskor).
Jogomban áll túlozni, ez egy szubjektív jegyzet. És rövid. Amit tudni kell a 82 éves korában most elhunyt Neil Armstrongról, az első emberről, aki a Holdra lépett, meg általában a holdutazásról, azt elolvashatjátok máshol (például itt). Én most csak azt akarom mondani, hogy a holdralépés a 60-as évek - a "minden lehetséges" évtizedének - a csúcspontja volt. Az egyik csúcspontja. Mert ott volt 68 (ami maga is sokféle, Párizs és Prága, Mexikóváros és Hanoi - meg Budapest, persze, egyebek között), és az Apolló missziója után nem egész egy hónappal Woodstock. Igen, Neil Armstrong, a holdralépés a hatvanas éveket, egy letűnt korszakot jelenti.
Meg a reményt. Juszt is.
Utolsó kommentek