Blogom olvasói tudhatják, hogy az utóbbi két évben rendszeresen járok tüntetésekre - leggyakrabban a Milla szervezte megmozdulásokra. Ma mégse mentem el a náciellenes megmozdulásra, fontos családi esemény miatt nem is tudtam volna. De ha nem vállalok be már korábban egy "díszebédet" a keresztlányom születésnapja alkalmából, valószínűleg akkor se mentem volna. Valami ugyanis nagyon zavart, és készültem rá, hogy meg is írom, de aztán az időhiány... Most már megírhatom, de lényegében feleslegessé vált, mert a tüntetésen Bajnai Gordon kimondta: nem most kellett volna bal- és jobboldali politikusoknak és több tízezer embernek együtt az utcára vonulniuk, hanem amikor magyar embereket öltek meg azért, mert cigányok.
Az imént beszélgettem valakivel - számomra fontos a véleménye - aki azt mondta, "Bajnainak" jó tanácsadói vannak; vagyis, hogy csak politikai taktikából mondta, amit mondott. Lehet. De óriási fejlődés a hazai közéletben, ha valaki - nem a "játéktéren kívülről" politikai szükségszerűségnek érzi és vállalja, hogy kiálljon a cigányság mellet; elismerje, hogy politikusként hibát követett el, amikor hallgatott. Eltekintve a hazai politikai élet margóján mozgó jogvédőktől, civil szervezetektől, liberális - vagy csak egyszerűen tisztességes, humánus - állampolgároktól (igen, nem egyszerűen emberektől, hanem állampolgároktól), a demokratikus - vagy csak önmagát annak nevező, gondoló - többség, s az őt képviselő parlamenti pártok nagyon jól elvoltak a Jobbik cigánygyűlöletével. Megvetették az újnácikat, de lényegében tudomásul vették, alkalmazkodtak ahhoz, hogy a magyar lakosság nagy többsége előítéletes, és előítéleteik, abból fakadó utálatuk vagy gyűlöletük első rendű célpontja a cigányság.
Arra, hogy Bajnai, Mesterházy és Rogán együtt lépjen fel, egy neonáci parlamenti képviselő ostobán durva kijelentése, s az azt követő felzúdulás adott alkalmat. Vagy inkább ürügyet. A tüntetést nem a "demokratikus" pártok, nem Bajnai, nem a Milla, de nem is a Fidesz vagy egyenesen Orbán hirdette meg, hanem egy zsidó szervezet. És bárhogy is örülnöm kéne annak, hogy a Fidesz egy vezető képviselője egy alapkérdésben, az embertelen nácizmus elleni fellépésben együtt áll ki politikai ellenfeleivel, nagyon zavar, hogy világos: erre a nemzetközi visszhang miatt került sor.
Személyesre váltva: zsidó származású vagyok, aminek számomra csak azért van jelentősége, mert tudom - nem felejthetem -, hogy anyai nagyszüleim, egyik anyai nagynéném Auschwitzban pusztult el. Tudom, hogy van antiszemitizmus (történelemmel foglalkozóként ismerem az okait is), tudom, hogy konkrétan ma Magyarországon is van antiszemitizmus és még nagyobb körben idegenkedés vagy fenntartás a zsidókkal - vagy annak véltekkel! - szemben. 1990. január óta, amikor Csurka István a Magyar Rádióban felolvasta "Ébresztő, magyarok!" című írását, a nyilvánosságban, a politikában is jelen van a nyílt, paranoid antiszemitizmus. De biztonságérzetet ad, hogy tudom, ameddig Magyarország Európában van, addig a zsidók vagy annak tartottak életét - általánosságban - nem fenyegeti veszély. A II. világháború utáni Európa identitásának alapvető eleme a holokauszt emléke, a "soha többé". És bár ez inkább az antiszemiták szövege, én is tudom, hogy a zsidóság képes megvédeni magát, sőt engem is, aki nem tartozom a "zsidósághoz". Ma Magyarországon igazából nem a zsidók vannak veszélyben, hanem a védtelenek: cigányok, szegények, melegek, munkanélküliek, Borsod vagy Dél-Baranya jövő nélküli tízezrei. Értük kell megmozdulni.
De azért örülök Bajnai tisztességes beszédének, amely itt olvasható.
Utolsó kommentek