Egy hírportálon olvastam a Nemzeti Színház júniusban hivatalba lépő igazgatójának a szavait. Ízlés - meg persze politikai álláspont - kérdése, hogy ki mint vélekedik erről az ügyről, a Nemzetiről mint olyanról, a színház szerepéről a mai magyar társadalomban, a Nemzeti Színház elmúlt öt évéről, Alföldi Róbertről és Vidnyánszky Attiláról.

Nekem valójában csak annyi hozzáfűzni valóm van a dologhoz, hogy a kétségtelen művészi tehetség nem zárja ki a kétségtelen személyiségzavart, sőt a jellemhibát sem. A riportnál, Vidnyánszky szavainál azonban súlyosabbak a hozzáfűzött olvasói kommentek (pro és kontra), amelyek világosan mutatják, hogy milyen szörnyű országban élünk ma.

Szerző: rás  2013.02.15. 17:08 4 komment

Címkék: közérzet Nemzeti Színház

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr35082343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szó-szóró 2013.02.16. 08:15:44

Róna Egon riportot készített az ATV-ben Vidnyánszkyval. Érdemes megnézni.

P_o_c_a_k_o_s 2013.02.16. 13:08:02

Az az érzésem, hogy ez a Nemzeti körüli cirkusz egyértelműen politikai indítatású. Az Emkénél lévő lebontása óta (politika) érzelmek játéka. Tervpályáztak majd gyűjtöttek rá. Aztán eltűnt a pénz, no meg jött az infláció. Majd alapkő letétel. Hornnal és Demszkyvel. Majd a nyugati világban és demokráciákban példátlan módon az Orbán kormány áthelyezte (a „pusztába“). Megépítését megint csak politikai botrányok, viszályok kísérték. Pl. A tervező személye. Majd az igazgatóválasztás, ami most is folyik. A művészi, szakmai vita abszolút háttérbe szorult, és nem a szakma, hanem a politika vitázik! Kitalálták, hogy neve miatt a Nemzetiben „nemzeti“ darabokat kell játszani. Érdekes, arról megfeledkeznek, hogy eredetileg Népszínház volt a neve, amit a Blaha közeli utca neve is bizonyít! Ez pedig azt jelenti, hogy magyar nyelven (olcsón és jót) kell játszani.

Egy kis „pletyka“. Kinevezése előtti nap járt Münchenben L. Simon, akinek (ettől függetlenül) a hazai események volt előadása témája, főleg kulturális a pénzelosztásról, a pályázatokról beszélt. Aztán a hallgatóságból egy „emigráns jómagyar“ rákérdezett, hogy mi van az Alföldivel? L. Simon végig „a Robi“-ról beszélt. Erre a nagymagyar megjegyezte, hogy a „Jancsi és Juliska“ (sic!) pornográf és üres nézőtér előtt játszák. Mire L Simon rákérdezett, hogy valóban látta a darabot vagy csak hallott róla. A faszi állította, hogy látta. Mire L. Simon, azt mondta, hogy amikor ő látta teltház volt. „Robi jó színész és jó rendező, viszont szerződése hamarosan lejár, és majd pályázaton dől el az igazgató sorsa.“ - mindez kb. egy évvel ezelőtti stoty.

Szó-szóró 2013.02.16. 18:28:53

@P_o_c_a_k_o_s: (Elnézést, kicsit off:) nagyon jó volt a hosszú elemzésed a Romsics (Trianon és holokauszt) - Gerő - Kőbányai - stb. témában. Különösen tetszettek a befejező gondolataid arról, hogy mi a megoldás, illetve milyen választási lehetőségek vannak.
süti beállítások módosítása