... avagy egy budapesti délután

Utazom a 6-os villamoson, Hetényi Zsuzsának az orosz-zsidó irodalomról szóló nagyon érdekes könyvét olvasom (Örvényben); a könyvből arra riadok fel, hogy valaki beszél hozzám: egy középkorú, fáradt arcú nő Fedél nélkült kínál, 200-ért veszek tőle. Könyvet becsukom, a hajléktalanújságot olvasom, interjú Udvarhelyi Tesszával, A Város Mindenkié csoport tagjával, aki jelenleg környezetpszichológiát tanuló, PhD-jét író doktorandusz - New Yorkban. Azt mondja (a többi között): "Most a város [Budapest] elsősorban azoké, akiknek sok pénze és hatalma van. Azok pedig csak éppen hogy meg vannak benne tűrve, akik szegények, elesettek, idősek, fizikai vagy egyéb fogyatékosságuk van, esetleg cigány magyarok."

Az Oktogonnál leszállok, a Nemzeti jegyirodájába megyek, hogy átvegyem a vasárnap kb. hat órás interneten való küzdelem (a túlterhelés miatt lehetetlen eljutni a jegyvásárlási folyamat végére, délutánra, amikor nekikezdek, az előadások jó részére már elfogyott a jegy - ez az első nap, hogy májusra jegyet lehet venni) árán szerzett Velencei kalmár jegyeket. Csak rutinból kérdezem, hogy véletlenül nincs-e jegy valamelyik Mephisto-előadásra - június közepére van még néhány a balkon szélére. Döbbenetes siker. Mióta március elején kitört a hisztéria, nem tudtam jegyet venni a Nemzetibe - még jó, hogy az előadások többségét már láttam -, a tegnap estit is egy barátomtól kaptam, ő küzdött meg érte az interneten.

A jegyirodából a központi Szabó Ervin Könyvtárba megyek, hogy folytassam a spanyol polgárháborúról két hete Koestler Párbeszéd a halállal c.könyvével megkezdett, majd Dolores Ibárruri memoárjával, Pierre Vilar Spanyolország történetével és Orwell Hódolat Katalóniának c. riportregényével (meg néhány lexikonszócikkel) tovább vitt "tanulmányaimat". Mihail Kolcov Spanyolországi naplóját (Kolcovról itt) és Jorge Semprún A háborúnak vége c. regényét hoztam ki. Semprúnról egyébként írtam - ezt - amikor meghalt (és akkor persze ide csatlakozik a tegnap esti Peter Weissis).

A könyvtárból a Reviczky utca - Mikszáth tér - Krúdy utca útvonalon sétálok ki a körútra; napsütés és szitáló zápor, "turistaként" bámulom az eklektikus (jórészt évtizedek óta omladozó homlokzatokat délután lévén fiatalok mindenütt - ez egy jó hangulatú, élhető város. Aztán a József körúton visszazsilipelek...

Egy vers a Fedél nélkül-ből:

Káliz Endre: Vonaton

Újra itt
a vonaton
újra rád gondolok
újra köd van
tejfehéren
befészkeli
magát a szemembe
te mosolyogsz
mindenütt ott
vagy nélkülem
a vonat kerek
kerekein úszik
tovasuhan álmom
más úgyse viselnélek
el szép szemed
kelepce a vonat
mint könny
úszik tova...