Nagy tisztesség, ha az ember, illetve az ember blogbejegyzése kikerül a blog.hu (vagy az Index? - tényleg nem tudom, hogy működik a dolog) főoldalára, és a napi szolid, átlagosan 30 körüli látogatóból több mint 1200 lesz, 1800-hoz közelítő oldalletöltéssel. De ez persze csak akkor lesz világos, amikor megjelennek tök ismeretlen, eddig nem látott kommentelők. Akik többségének a bejegyzés csak ürügy arra, hogy egymással foglalkozzanak, vagy talán csak arra, hogy beszélhessenek. Ha az ember megnézi a nick révén felkínált adatlapjukat, az derül ki, hogy X nulla számú bejegyzést, viszont több ezer kommentet írt.
A blogger azért ír (túl azon, hogy valamiért sebzett a lelke), mert exhibicionista, tehát örülni kéne, hogy ilyen sokan látják a fütyijét, olvassák a gondolatait. Konkrétabban: tegnapelőtt este megint úgy éreztem, hogy megosztani való gondolataim vannak egy olyan tárgyban - Ukrajna, Oroszország -, amelyről az átlagnál talán valamivel több ismeretem (esetleg téveszmém, ez is benne van a kalapban) van. És persze mindig örülök, ha kiderül, mások elolvasták, véleményük is van, arról, amit írtam vagy "csak" magáról a dologról, s ezt tudatják. Talán az is kiderült már törzsolvasóimnak, hogy nem bánom az ellenvéleményeket sem. A tegnapihoz hasonló, fröcsögésbe és hülyeségbe fulladó kommentáradat azonban elgondolkodtat, szükségem van-e erre (nincs), szabad-e egyáltalán folytatni, nem kéne-e az internet egy nyugalmasabb zugába költözni.
Aztán győz az exhibicionizmus. És még a kommenteket se tilthatom le, mert tényleg érdekel mások véleménye, főleg, ha e másoknak érveik is vannak.
Utolsó kommentek