„Ha az elmúlt négy év mérlegét a társadalmi haladás oldaláról nézzük, akkor ez a korszak nyilvánvalóan megállást vagy éppen visszafordulást hozott, olyan életforma-modellekhez való visszatérést, amelyek nemzetileg bezárkózók és amelyeket a hivatalban lévő kormányzat azzal próbál a társadalomra rátukmálni, hogy ezek az ő igazi, jól kipróbált hagyományai. S ennek szellemében kellene felépülnie annak a valaminek, amit Orbán Viktor tipikus orwelli szóhasználattal „a nemzeti egyetértés rendszerének” nevezett el, miközben ezt a rendszert kezdettől fogva az jellemezte, hogy tervszerűen kiszorították belőle mindazokat, akik az e néven meghirdetett elvekkel és módszerekkel nem értettek egyet.”
„A társadalmi igazságosság oldaláról nézve a négyéves „országlás” mérlege különösen negatív. A jóléti társadalmakra Európában (de másutt is) jellemző szociális redisztribúciót Magyarországon számos vonatkozásban egyfajta ellen-redisztribúció váltotta fel (pl. az egykulcsos adó), aminek következtében tovább romlott a lakosság erős egyharmadát képező legszegényebbek helyzete. Ennek csak egy kis részét jelentik a cigányok, nagyobb része a hátrányos helyzetű agrártérségek népességéből kerül ki.”
„(A) magyar társadalom mentális állapotáról. Az Orbán-rendszer egyik legláthatóbb hatása a köz dolgai iránti érdektelenség fokozódása, annak a politikai cinizmusnak a fölerősödése, amelyre a közmagyar amúgy is hajlamos. A demoralizálódás alól csak a rendszer legeltökéltebb hívei képeznek kivételt (s szerintem még ez is kérdéses).”
(A párizsi) Kende Péter írásának teljes szövege: itt.
Utolsó kommentek