"Megyek verekedni a hatvannégyvármegyésekkel" - viccelődtem a feleségemmel.

Az úgy volt, hogy reggel olvastam az újságban: a Keleti pályaudvarnál tüntetni fognak a nácik a bevándorlók ellen, s erre válaszul egy számomra eddig ismeretlen Facebook-csoport tüntetést hirdetett a nácik és a gyűlöletkeltés ellen, valamint a menekülteket segítő önkéntesek mellett. Utóbbi felhívást megosztottam a FB-on, és el is mentem, annak ellenére, hogy egy órával a kezdés előtt mindössze 177-en jelezték részvételüket. Nagyon nem voltam meglepve, hogy kb. a negyedük jött - jöttünk - el. A rendőrök gondoskodtak róla, hogy csak kb. száz méterre közelíthessük meg a - mint olvasom, legalább tízszeres túlerőben lévő - nácikat. Békésen sütkéreztünk, néhányan plakátokat emeltek a fotósok és tévések elé, a szimpatikus szervező hölgy pedig buzgón nyilatkozott a riportereknek.

Húsz perc után meguntam, és elindultam hazafelé, amiből egy rövid, de nagyon kellemes városnéző séta lett. Szeretem felfedezni a városomat, amelyet - mindig kiderül - valójában nem ismerek. Jelentem: a külső, a Körúton kívüli Erzsébetváros szép, hangulatos. Egyáltalán nem így emlékeztem rá, igaz, rég nem jártam erre, sőt, azt hiszem, ezen az útvonalon: Rákóczi út - Huszár utca - Rózsák tere - Dohány utca - Almássy utca - Almássy tér soha. Az első döbbenet a sétáló utcává avanzsált Huszár utca volt, szép arányaival. A Huszár utca és a Munkás utca (jé, még van ilyen!) sarkán pedig egy homlokzatdíszítésével kora szecessziósnak tűnő épület. Mint kiderült, valójában a Rózsák terére is elnyúló, csak felében-harmadában felújított épületkomplexumról van szó, amelyről helyben csak az derült ki, hogy ott székel a Gyémánt Út Buddhista Közösség. Itthon aztán az internetről megtudtam, hogy az egykori Hagenmacher-féle sörgyár lerakata és a hozzá tartozó híres Hági Söröző volt itt. S ha már vallás: a körképhez tartozott a Rózsák terén a Steindl Imre által tervezett Árpádházi Szent Erzsébet templom, valamint a főváros első görögkatolikus temploma, továbbá egy evangélikus gimnázium, kicsit később, már a Wesselényi utcában egy baptista imaház. Ez így együtt, nekem rímelt az iménti, megértést, türelmet és szolidaritást kifejező, nagyon békés kis "tüntetésre". De sütött a nap, kellemesen tiszta volt a levegő, a parkban gyerekek játszottak, és az utcán csupa kedves, normális ember sétált vagy sietett a dolga után, s mindnek kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy tüntetésre járjon.

Csak azt nem tudhatom, hogy Orbánéknak melyikükből, mikor és mennyire sikerül kihozni belőlük az állatot.