Nem tudom, mennyire vonzóak e blog látogatói számára a most már sorozatban (hiszen ez a harmadik) közreadott mondatok A tulajdonságok nélküli ember-ből, én azért nem állom meg, hogy ne adjak közre egy újabb részletet a több mint ötven éve született - és 1913-ban játszódó esszéregényből. Már panaszkodtam, hogy lassan haladok a kb. 2300 oldalas szövegben, mert néha többször is el kell olvasnom egy bekezdést,hogy megértsem (a félreértések elkerülése végett: magyarul olvasom), időnként viszont azért olvasom újra, mert nagyon élvezem a szellemességét - ez különösen olyankor (gyakran) fordul elő, amikor azt érzem, ezt most is írhatták volna. Szóval, most a regény egyik fontos figurájának, a Monarchia kormányzata (fiktív) befolyásos alakjának, a konzervatív Leinsdorf grófnak egyik monológjából következik részlet:
– Higgye el nekem, az igazi szocializmus korántsem lenne olyan rémség, mint feltételezik. Ellenem veti talán, hogy a szocialisták republikánusok: így van, az ember befogja a fülét, ha beszélni hallja őket, de nézzük a dolgot reálpolitikai szemszögből, és szinte biztosra vehető, hogy a szociáldemokrata köztársaság, élén egy erős uralkodóval, korántsem elképzelhetetlen államforma.
Ami engem illet, meggyőződésem, hogy ha egy kicsit közelítünk hozzájuk, szívesen lemondanak nyers erőszakterveikről, és elejtik riasztó alapelveiket; amúgy is hajlanak arra, hogy osztályharc-elképzeléseiken és magántulajdonellenességükön enyhítsenek valamelyest. És vannak köztük olyanok is, akik az államot a párt elébe helyezik; míg a polgári tábor a legutóbbi választások óta teljesen a nemzeti ellentétek jegyében radikalizálódott. Marad a császár – folytatta bizalmasan halkra fogott hangon a gróf. – Korábban már céloztam önnek arra, hogy meg kell tanulnunk népgazdaságilag gondolkodni; az egyoldalú nemzetiségi politika csődbe vitte a birodalmat: a császárnak ez az egész cseh-lengyel-német-olasz szabadság-huzavona – hogyan is mondjam hát, mondjuk egyszerűen: tiszta szívből Hekuba. Őfelsége tiszta szívből tulajdonképpen csak egyetlen óhajt táplál: hogy a hadiköltségvetést lecsippentések nélkül megszavazzák, mert a birodalom erejét ez biztosíthatja csupán, s aztán legfeljebb már csak a polgári eszmevilág nagyralátásai ellen érez élénk ellenszenvet, melynek forrása még bizonyára negyvennyolc. Ezzel a két érzülettel a szívében azonban Őfelsége nem más tulajdonképpen, mint az állam Első Szocialistája: azt hiszem, érti már, milyen nagyszerű perspektíváról beszélek?! Marad persze a vallásos érzület; ez alkalmasint áthidalhatatlan ellentétet rejt, kell is még beszélnem róla egy alkalommal Őeminenciájával. Őfőméltósága hallgatásba és azon meggyőződésébe merült, hogy a történelem, különösképp azonban saját hazájának történelme a körberekesztő és terméketlen nacionalizmus hatására hamarosan fontos lépésre szánja el magát a jövő felé.
Utolsó kommentek