"Isten áldjon, Magyarország!" - Sándor Mária, a "feketeruhás nővér" köszönte meg ezzel a mai pedagógustüntetés legfelemelőbb perceit, a csöndet. Őrült ötletnek tartottam, amikor a demonstráció közepe táján felszólaló - egyébként tartalmas és hatásos, az összefogást, a szolidaritást szorgalmazó beszédet mondó - Sándor Mária azt kérte, hogy ha majd véget ér a tüntetés, maradjunk még és 5 perces néma csönddel mutassuk meg, nem balhézni jöttünk (válasz Lázár Jánosnak), és hogy komolyan gondoljuk a követeléseinket. Tizenegy szónok és kétórás álldogálás után zuhogó esőben, hidegben még némán ottmaradni - dilettáns képtelenségnek tűnt. Elhangzott az utolsó beszéd, elénekeltük a Szózatot, és senki nem figyelmeztetett, hogy mit kért egy órával korábban a feketeruhás nővér. De a tömeg elhallgatott, maradt. Néma csendben álltunk, míg Sándor Mária a mikrofonhoz nem lépett, s elmondta az idézett mondatot. Szép volt.
És az ember ma megint azt gondolhatta, talán van remény...
Mint a kommenteknél látható, hazaváró elküldte a tüntetés teljes filmjének, a fantasztikus Csillag Ádám munkájának linkjét:
Utolsó kommentek