Most, hogy hivatalosan is megkezdődött a kampány, rákényszerítem magam, hogy a szinte kulturálissá vált blogomat visszatérítsem a politikához – legalábbis egyelőre. Sőt, sorozatot kezdek, amibe az is belefér, hogy időnként esetleg máshonnan veszek át írásokat, kampányszövegeket.
Mindenekelőtt tisztáznám álláspontomat: anybody but Orban! Valahogy angolul jobban, keményebben hangzik az imperativus, hogy tudniillik bárkire szavazhatunk, csak Orbánra, a Fideszre nem. A dolog persze ennél bonyolultabb. Már csak azért is, mert mai tudásunk szerint Orbán győzelmét nem lehet megakadályozni, a reális cél az újabb 2/3 megakadályozása, s ez az egyéni körzeteken múlik. Ennek megfelelően most (2018. február 20.) úgy gondolom – s ezt majd esetleg érdekes lesz összehasonlítani az áprilisi elhatározásommal –, hogy az egyéni jelöltek közül mindenhol a legerősebb ellenzékire kell szavazni, legyen az bárki. Igen, bárki, akár nácigyanús jobbikos. Most egyetlen ellenség – igen, ellenség – van: Orbán, az általa kiépített autoriter-maffia rendszer. Illetve ez így csak akkor jó, ha az ellenzéki jelöltnek legalább halvány esélye van legyőzni a fideszest. Ha nem, akkor nyugodtan szavazhatunk a szívünknek kedvesebbre is, mert a vesztesre leadott szavazatok pártja összesítésénél beszámítanak.
Számomra nehezebb ügy a listás szavazás. Hagyományosan MSZP-szavazó voltam, 2010-ben már bojkottáltam a választásokat, 2014-ben befogott orral a baloldali összefogásra (Együtt 2014) szavaztam, befogott orral. (A 4K sajnos nem tudott listát állítani.) Most kizárt, hogy az MSZP-re vagy a DK-ra szavazzak. Előbbiről az a véleményem, hogy a magyar baloldal megújulásának, egy valódi baloldali tömegpárt létrejöttének alapfeltétele az MSZP eltűnése. Gyurcsányt pedig mindig kalandornak tartottam, akinek döntő szerepe volt abban, hogy Orbán hatalomra jutott. Az Együttnek meg a Kétfarkú Kutyáknak nincs esélyük a parlamentbe jutásra. Jó volna viszont, ha bejutna a Momentum, még akkor is, ha tudom, utálják a nemzedékemet, megvetik a múltamat (megértem). Ha áprilisban esélytelennek látszanak, szóba jöhet az LMP is.
*
A hvg.hu-n ma jelent meg a változatos – az MDF-től a Fideszen át az LMP-ig ívelő – politikai pályát befutó, de számomra ennek ellenére hiteles, mert önazonos embernek számító Elek István nyílt levele Vona Gáborhoz. Itt olvasható.
Utolsó kommentek