A 470. oldalon feladtam; a regény 850 oldalas. Az elejétől szenvedtem vele, de kb. a 150. oldalnál mintha elkapott volna - vagy nagyon akartam, hogy elkapjon. Dosztojevszkij-rajongó vagyok, a Félkegyelmű meg a Karamazov testvérek legcsodálatosabb könyvélményeimhez tartoznak, de persze sok minden mást, novellákat, kisregényeket is olvastam tőle. Az Ördögök, noha tudtam, hogy a nagy regények közt tartják számon, kimaradt. Azt hiszem, (a terjedelme mellett) éppen a híre tartott távol mindeddig, az, hogy szinte bibliája lett a kommunistaellenességnek, azonosítva a terrorista anarchizmust - a nihilizmust - mindenféle szocialista vagy liberális eszmével, mozgalommal. Dosztojevszkij egy megtörtént esetet - egy orosz anarchista kör által besúgó hírébe keveredett egyik társuk meggyilkolását - felhasználva írt politikai pamfletet. Ez még akár érdekes és jó is lehetne. Na de 850 oldalas pamflet! Kortársak azt is tudták, a filológusok meg átörökítették (s jegyzetekben meg a könyvhöz írt utószóban felhívják a figyelmet), hogy melyik regényalak mögött mely valóságos személy - általában Dosztojevszkij által politikai vagy személyes okokból utált - személy rejtőzik (nem is olyan nagyon rejtőzik), például az általam ugyancsak kedvelt Turgenyev (egyetemistaként olvastam tőle sok mindent; legkevésbé a leghíresebb regénye, az Apák és fiuk tetszett. Az is politikai pamflet). Persze, ebben is feltűnnek - de csak egy-egy pillanatra - megragadó figurák, s van a Dosztojevszkij-specialitásból, a minden fontosabb szereplőt egybe gyűjtő nagyjelenetekből is, de az egész mégis valahogy vázlatos, széteső, mesterkélt. A figurák nem élnek, hanem az író beszél róluk, oly módon, hogy kétségünk ne legyen, mit kell gondolnunk róluk. Lehet persze, hogy a hátralévő majd' négyszáz oldalon kiderül, Sztavrogin tényleg az a démoni figura, akinek az irodalomtörténet leírja, de erről én már valószínűleg soha nem fogok meggyőződni.

Szóval, nagy csalódás - vagy mondjuk inkább, hogy az előítéleteim beigazolódása?

Szerző: rás  2018.03.14. 22:52 5 komment

Címkék: Dosztojevszkij

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr113739770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2018.03.15. 00:19:18

rás:lehet, hogy a mostani politikai légkör frusztrál téged, s nincs türelmed a 850 oldalhoz. Mi nemrég láttuk A félkegyelműt a Pesti Színházban ifj.Vidnyánszky Attila rendezte, modern volt, s megtalálhattuk benne korunk problémáit. Akkor elhatároztam, hogy ezt a regényt, amelyet már egyszer olvastam, újraolvasom, még az elején tartok, de a darab után nehezen lendültem bele. Az Ördögöket is ismerem, sőt annak idején a Vígszínház adaptációjában láttam, nagyon régen volt, akkor még a gyerekeim általános iskolások voltak. Általában egy könyvet, ha elkezdek olvasni, még ha akár kétezer oldal is végigolvasom, esetleg ha kifáradok vagy egy-egy program kihagyásra késztet, akkor felfüggesztem átmenetileg az olvasást, de azért éjjelente majdnem mindig megvan a 20-30oldal minimum. Azokat az erkölcsi dilemmákat és a cári Oroszország jellemzését és működését ábrázoló művei lehet, hogy politikai pamfletként értelmezhető, de miért baj, ha az író ily módon szólal meg, ha egy korba egy letűnt világba betekinthetünk bármilyen módon is van ábrázolva az olvasó csak nyerhet. Az általad említett Turgenyev művet például kedvelem.

rás · http://ras2.blog.hu 2018.03.15. 09:56:42

@egy nagyi: Nem hiszem, hogy a politikai frusztráltság tehet a dologról, de a pillanatnyi hangulat tényleg befolyással van arra, hogyan fogadja az ember azt, amit olvas. A 470. oldalig is csak kötelességtudásból jutottam el, de aztán az jutott eszembe, mennyi mindent szeretnék még elolvasni.

P_o_c_a_k_o_s 2018.03.15. 15:35:34

@rás:
Meglepődve olvasom, hogy a mű eredeti cím DÉMONOK
angolul:
Demons (Russian: Бесы, Bésy, sometimes also called The Possessed, The Devils) is a novel by Fyodor Dostoevsky,
németül:
Die Dämonen (russisch Бесы/ Bessy) ist ein 1873 veröffentlichter Roman von Fjodor Dostojewski. Der Titel wird oft auch als Böse Geister, Die Teufel oder Die Besessenen übersetzt (siehe Abschnitt „Titel“).

A német wiki meg is jegyzi:
Das Buch beschreibt das politische und soziale Leben im vorrevolutionären Russland des späten 19. Jahrhunderts, als unter zunehmender Labilität der zaristischen Herrschaft und traditionellen Wertesysteme verschiedene Ideologien (Nihilismus, Sozialismus, Liberalismus, Konservatismus) aufeinanderprallten, die von Dostojewski jeweils in einem Protagonisten dargestellt werden.

beszélő név 2018.03.15. 22:38:53

Egy kicsit sajnálom, hogy letetted, de még inkább csodálkoztam azon, hogy marxista értelmiségiként még nem volt dolgod vele. Az egy dolog, hogy D. legpolitikusabb regénye, de ráadásul – és ez igazán megdöbbentő – egészen izgalmas olvasatot kínál annak fényében, ami közel bő negyven évvel a regény keletkezését követően Oroszországban bekövetkezett. Több ez pamfletnél: a végletesség, a szélsőségesség démonainak nagyon is aprólékos antropologizálása és nem egyszerűen politikai szinten, az itt csupán a csomagolóanyag. Az irracionális, a pusztító, az embertársai ellen forduló oldalunk, ez a bennünk szunnyadó és előhívható vagy előtörő rész, mely alkalomadtán átveheti az uralmat – ez a háttérszólam a narratíva mögött. Egyszóval a legsötétebb Énünk. Ami honnan is oly ismerős? Ja igen, a 20. századból! A figurák élettelenségével nem vitatkoznék. Jómagam Sztavrogint ugyan az egyik legösszetettebb figurának ismertem meg D. panoptikumából, ám annyi kétségtelen, hogy összetettnek, illetve élettelinek mutatkozni, nem teljesen ugyanaz.

rás · http://ras2.blog.hu 2018.03.15. 23:19:25

@beszélő név: Azt gondolom, hogy "a végletesség, a szélsőségesség démonainak antropologizálása" filozófiailag sokkal mélyebb, művészileg pedig sokkal magasabb színvonalon valósult meg a 7-8 évvel később írt Karamazov testvérekben.

(S ha tudnád, hogy "marxista értelmiségiként" mi mindent ne olvastam, amit kellett volna!)