Már nem tudom, ki mondta (írta), hogy a kultúra szempontjából nagyon fontos szerepet töltenek be a sznobok (már elfelejtettem, hogy pontosan miért). Ezzel vigasztalom magam, bár tulajdonképpen nem is szorulok vigaszra, emelt fővel vállalom: igen, sznob vagyok; bizonyos képeket azért nézek meg, könyveket azért olvasok el (vagy legalább olvasok bele), mert illik, mert ez hozzátartozik a kultúremberséghez, a műveltséghez. Mint most Joyce alapműve, az Ulysses. Az évtizedek során legalább kétszer fogtam bele a Szentkuthy-fordításba, kb. az 5. oldalnál feladtam. Most a fordítói kollektíva munkájával megjelent új kiadás megint ösztönzést jelentett, kihoztam a könyvtárból. Úgy, átlagban napi 5-10 oldalt teljesítek, iszonyú lassan megy, állandóan megfordul a fejemben, hogy hagyom a francba, de aztán mégse. Persze egyáltalán nem biztos (nem valószínű), hogy lesz türelmem végigrágni magam, pedig már a 236. oldalon tartok, úgyhogy csak 442 van hátra...

Szerb Antal szerint tulajdonképpen az egész csak blöff, és időnként hajlok arra, hogy igazat adjak neki. (Igen, tudom, szerbantalozni is sznobizmus.) Én azért inkább játéknak - monstruózus játéknak - tartom, de fárasztó játék. Szinte minden bekezdést kétszer kell elolvasni, a szöveg néha oldalakon át követhetetlen asszociációk láncolata, és zsúfolt ír és brit történelmi, kulturális utalásokkal, amikhez egész egyszerűen műveletlen (legalábbis ismerethiányos) vagyok, ezért állandóan fel kéne ugrani az olvasásból és lexikonban, interneten utánanézni egy névnek, eseménynek. (Nem tudtam pl., hogy Shakespeare-nek volt egy Hamnet nevű fia, és amikor már harmadszor kérdezi meg az egyik szereplő {ja, azt se lehet mindig tudni, hogy éppen ki beszél, ki gondolkozik}, hogy "Na és Anne Hathaway?", akkor mégiscsak konzultáltam a Wikipediával, és kiderült, hogy Shakespeare feleségéről van szó.) Így viszont nem lehet szépirodalmat olvasni.

Számomra is meglepetés, hogy még nem adtam fel, hogy nem is unom. Egyszerűen bevonz a szöveg - a rejtvény.

Azt viszont szimpla marhaságnak - Joyce marháskodásának? - tartom, hogy a regénynek(?) bármi köze lenne az Odüsszeiához, nagyon kényszeredettek a Wikipédia vonatkozó szócikkében olvasható, a szereplők azonosításáig elmenő párhuzamok. De hát ez is hozzátartozhat egy immár csaknem százéves játék konvencióihoz.