Ha (iskolai cukorkalopásban való orgazdai - orfogyasztói? - bűnrészesség miatt) kétheti csúszással is, de szerdától máig nálam volt "eltávon" Ricsi. A születésnapjára a fenti ok miatt végül is nekem kellett egy tortával lemenni hozzá, most viszont itt volt. Mozi, cirkusz, gyermekvasút (kicsit unta), plázázás, állatkert, séta a Várban (kicsit unta), látogatás a cigánytelepi rokonoknál... Némi olvasás- és írásgyakorlás (hááát...). Ami a lényeg: barátaink minden előzetes félelme, óvása, feleségem visszafogott aggódása ellenére semmi probléma. Az egész olyan volt, mint amikor (jó régen) unokaöcsém vendégeskedett nálunk. Az egyetlen konfliktusforrás az volt, hogy túl gyakran kérezkedett ki az erkélyre cigizni. Érzelmileg pedig a csúcs az volt, amikor két este is a szőnyegen ülve-fekve kettesben marokkóztunk, társasoztunk...

Délután visszavittem a javítóba. Ideges volt, nehogy elkéssünk.

Szerző: rás  2019.03.10. 22:33 7 komment

Címkék: Ricsi

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr414681352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2019.03.11. 00:10:23

rás:mint mondtam tisztellek a magatartásodért. Egyben biztos voltam, hogy megtalálod hozzá azt az emberi hangot, amely segíthet Neki. Volt idő, amikor egyszerre három gyermekintézeti gyermek aludt nálunk,van némi fogalmam arról milyen nyárspolgári előítélettel kell megküzdeni magunkkal és a környezetünkkel. Talán emlékszel még Dióssy Ágnesre, akinek mindig nyitva volt az otthona az otthontalan fialok előtt, írt is egy könyvet erről.
Nem akarlak megbántani, tudom milyen trauma ért, de talán nem baj, ha kimondom, nagyszerű apa lett volna belőled.

Dupla · https://doppeldupla.home.blog/ 2019.03.11. 20:05:51

Ezt már írtam Neked levélben, mondtam személyesen: le a kalappal. A kanti kategórikus imperatívusz.

látjátok feleim szümtükkel 2019.03.12. 20:32:03

"...a csúcs az volt, amikor két este is a szőnyegen ülve-fekve kettesben marokkóztunk, társasoztunk..."

Az élet "apró" ajándéka, amit nem lehet felülmúlni.
süti beállítások módosítása