Először március "idusát" akartam írni a címbe, s erről azonnal beugrott, hogy az tulajdonképpen a zsarnokölésről szól. Ami ellen persze semmi kifogásom, de nem remélem... Tempora mutantur.
A bejegyzésre azonban nem ezért szántam el magam, hanem mert piszkált valami, és egyébként is szégyen (bár jelent valamit), hogy szinte teljesen eltűnt a blogról a politika. Pedig érdekel, továbbra is buzgó rádióhallgató és újság- (hetilap- meg internetes hírlevél-)olvasó vagyok. Tüntetésen azonban rég nem voltam, és némileg röstelkedve, de ma se mentem. A korommal mentegethető kényelemszeretet meg a bizonytalan időjárás mellett és előtt azonban a fő ok a belengetett 20 felszólaló volt. Ami egész egyszerűen dilettantizmus, balfaszság; a magamutogatás, az exhibicionista szereplésvágy győzedelmeskedett a politikai (és tömegrendezvény-szervezési) racionalitáson. Ha mélyebb magyarázatot keresek a "20"-ra, akkor viszont azt találom - és ez az igazi oka a passzivitásomnak -, hogy hiányzik az egyszerűen, lelkesítően és mozgósítóan megfogalmazott politikai célkitűzés, vízió - és a megvalósításba vetett hit. Alibi foci.
Fura dolog ez, hiszen egyrészt vérlázító dolgok történnek az országban, másrészt meg tényleg fontos dolog, hogy az Orbánnal - az autoriter rendszerrel és a keresztény blablával leöntött etnonacionalista ideológiával (valamelyikkel vagy mindkettővel) - szembenálló politikai szereplők, a szocialistának nevezett liberálisoktól a néppártosodó neonácikig összefognak egy rendszerváltás érdekében. Ha meggondolom, nem különösebb "egységfront" ez, mint a 80-as évek végének Vásárhelyi Miklóstól és Kis Jánostól Csurka Istvánig terjedő rendszerváltó ellenzéke... Igaz, azt is meggondolhatom, hogy a Kádár-rendszert, az államszocializmust nem Kis és Csurka döntötte meg, hanem a világpolitika. És ha ez igaz, akkor értelmetlen az a minduntalan felmerülő kérdés, hogy érdemes volt-e...
Elnézést, a némileg szaggatott gondolatmenetért, de nehéz megfogalmazni, hogy mi a bajom. Talán az, hogy bár teljes mértékben azonosulok a meghirdetett céllal, az Orbán-rendszer megdöntésével - ami minden egyéb szempontot, politikai különbséget, áthidalhatatlan ellentétet alárendel -, de nem látom az erőt, amely erre képes lenne. Pedig Karácsony, Márky-Zay, Szabó Tímea vagy a momentumosok tényleg szimpatikusak. Csak hát...
Utolsó kommentek