Nem tudom, Houellebecq olvasott-e Turgenyevet, én orosz szakos egyetemistaként nagyon szerettem ezt a franciás műveltségű és könnyedségű (Párizsban is halt meg) 19. századi orosz írót. Ő jutott eszembe az Elemi részecskék két főhőséről, a másképpen, de egyaránt szexuális problémáktól szenvedő féltestvérekről, Michelről és Brunóról. Michel aszexuális ("a farkát csak pisálásra használja", jellemzi Houellebecq), Brunó viszont egyszerűen fogalmazva kielégíthetetlen étvágyú - de kis farkú és ezért komplexusoktól gyötört - perverz. Turgenyev hősei természetesen egészen mások - az orosz író stílusáról, nyelvezetéről nem is beszélve -, ők nemesek, származási és erkölcsi értelemben is. A párhuzamot számomra Szőke tanár úr egy hajdani megjegyzése adja, miszerint Turgenyevnél a hősök nőkhöz való viszonya, általában kudarcos szerelmi viszonyaik - gyávaságuk, akaratgyengeségük, tehetetlenségük - a kulcs megértésükhöz, ahhoz, hogy nemes szándékaik, céljaik és tehetségük ellenére miért képtelenek a társadalmi tevékenységre. Hogy miért válnak felesleges emberré.
Az Elemi részecskék a 20 század végére atomizálódott - részecskéire, individuumaira szétesett - társadalomról és az emberfaj feleslegességéről szól. Durván, obszcén jelenetekben tobzódva - és szomorúan. Időnként fizikai, biokémiai és filozófiai hablattyal dúsítva. 1998-ban az év legjobb francia regényének választották. De hát, mint tudjuk, a világ addigra már megérett a pusztulásra.
Utolsó kommentek