Mi tagadás, otthon- (itthon)ülő nyugdíjasként internetfüggő lettem, és ennek nem tesz jót a kényszerű bezártság, az, hogy minden este (is) itt ülök a gép előtt, olvasom a híreket, ismerőseim bejegyzéseit a Facebookon. És kurvára elegem van abból, hogy utóbbin a Kövér Lászlóhoz és Schmitt Máriához hasonló szarháziakról szóló bejegyzések tömegét kell olvasnom. Kell? Nem kell - vagy legalábbis nem kéne, ha ki tudnék lépni közélet iránt érdeklődő magamból. Vagy ha inkább bombakészítésre adnám a fejemet.

Sok éve nem látott - a világ más, boldogabb táján élő - barátom ma felelősségre volt, hogy a blogom tele van Orbán Viktorral, miért nem "hozzám méltóbb" témákat választok. Tulajdonképpen igaza van. Mentségem csak annyi, hogy azért nem ez a posvány tölti ki (teljesen) az életemet. Ma délután például egy művészetkritikus barátom online előadását hallgattam meg, holnap is lesz részem valami hasonlóban; néztem-hallgattam operaelőadásokat, egy szenzációs Sevillai borbélyt a Metből és egy hihetetlenül erotikus Carment Párizsból (Garanchával), Távmoziban megnéztem a Láthatatlanokat, olvasom Garcia Márquez Szerelem a kolera idején című regényét, sétálok (egy hegyi ösvényen elesek, jól beverem a farokcsontomat, ami nagyon tud fájni)... szóval van élet a politikán túl is. De függetleníteni magam nem tudom tőle. Függő vagyok.

Szerző: rás  2020.04.29. 21:39 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr6915648952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

emdefalla 2020.04.30. 15:38:28

Üdvözöllek a gondolkodó s értő emberek klubjában - lehet, néhányan fordítva ülünk a bilin, magammal együtt. Azt szoktam pár ismerősnek mondani/írni, hogy magam is olyan vagyok, mint az "ellen"; azzal a különbséggel, hogy ha valaki nem vagdalkózva beszél, tudunk vitázni a hétköznapokról, s mindketten tisztában vagyunk a másik értékrendjével, az alapot ad arra, hogy akár együtt is dolgozzunk. Nem kell egymás belét ontani ha nem értünk egyet.
A hangjegyek firkálása közben sok régi színházi közvetítést hallgattam meg a nagy megosztón, köszönhetően annak, hogy valaha létezett még olyan műsor, hogy: Rádió-színház. S igen. Függő vagyok én is. (de nem lógó/s/) :D

egy nagyi 2020.04.30. 16:48:03

még nem érzem magam függőnek, ha van egy izgalmas olvasmányom bevackolom magam a fotelba s még azért is mérges vagyok kicsit, ha férjem valamilyen témával kizökkent a könyv világából. Az internetes közvetítések hidegen hagynak, nem ugyanaz, mint a tv. Most például már több, mint egy hete a híradón kívül semmit sem nézek a tv-műsorokból. Sorozatot sem nézek, nem érdekel. Nagyon vonzó témának kell lennie, ami behúz magához. Az internetes begyűjtéseimet csak, ha már 80-100 oldalt elolvastam a könyvemből utána nézem meg. A politika siralmas, nekem annyira foghíjas az ismeretem, hogy inkább értőbb emberek felé fordulok, nem vagyok hajlandó perc emberek ökörségeinek függővé válója lenni.

Dupla · https://doppeldupla.home.blog/ 2020.05.01. 10:37:24

@rás: A Te döntésed, hogy belépsz-e a Facebookra vagy nem. Én már csak havonta egyszer teszem. Különben ma már nagyon jól ki lehet szedni a feedből bizonyos emberek megosztásait. Érdekes generációváltásra került különben sor, a 20-30-asok tömegével hagyták el az FB-t, és érdekes módon az idősebb generációnál figyelhető meg az FB- ill. az internet-függés. A közélet iránti érdeklődés rendben van, de szerintem nem kell minden szemetet elolvasni. Sajnos a magyar sajtóban nagyon erős bulvárosodás ment végbe, ez különösen látszik a hvg.hu-n.
Egyetértek barátoddal, sok izgalmas és "méltó" témáról írsz a blogodon és az orbánviktorozós szövegeket (meg ennek apropóján a fasiszta párhuzam emlegetését) én se tartom annyira érdekesnek. Persze Magyarországon közkeletű elképzelés szerint a "politizálás" kizárólag a politikáról való beszéd (ez is elsősorban a férfiaknak fenntartva, mint pl. amikor nagyapám a barátaival megbeszélte a rádióban hallottakat). De szerintem a politizálás ennél több, pl. amikor elmész önkéntes munkát végezni és a leginkább kiszolgáltatottak helyzetén próbálsz javítani.

rás · http://ras2.blog.hu 2020.05.01. 11:12:52

@Dupla: Teljesen egyetértünk a "politizálás" értelmezésében. :)
süti beállítások módosítása