A napom jelentős részét a számítógép előtt töltöttem. Jelenleg a youtube-on az 1992-es londoni Freddy Mercury tribute koncertet nézem, hallgatom. Vasárnap estig érhető el. Másfél óra alatt világszerte csaknem félmillióan nézték-nézik. Előtte bő egy órán át a Partizánt (Gulyás Marci napi politikai műsora a youtube-on) néztem, három (plusz G. M.) értelmes baloldali fiatalember beszélgetését. Délelőtt hosszan cseteltem egy 16 éves bagi sráccal, akivel nyáron haverkodtam össze, és aki a legjobb úton van afelé, hogy sok ottani, telepi társához hasonlóan elkallódjék. Hiperaktív, nehezen kezelhető, a bagi iskolából el is távolították, Aszódról már ő maradt ki. Csak sejtéseim vannak arról, honnan van pénze, hogy a telefonja - Messengerrel, tehát internettel - szinte állandóan be legyen kapcsolva. Amúgy elég nyomorúságos körülmények közt él.

Ja, de ez mellékszál - lehet ez mellékszál?! -, mert valójában arról akartam írni, hogy hús-vér emberektől elszigetelve, színháztól, koncerttől megfosztva mennyire kitölti (egészségtelenül)  az életem jelentős részét az internet. Tegnap este a New York-i Metropolitan operaelőadását élveztem: Richard Strauss Ariadne Naxosban c. jópofa operáját. Éppen csak bele akartam nézni, kíváncsiságból, de aztán ott ragadtam.

(Megelőzendő a korholó kommenteket: azért olvasok is, főzök, sétálok is.)

 

Szerző: rás  2020.05.15. 22:07 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr4615698262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

emdefalla 2020.05.16. 21:24:29

Most, szombat estefelé olvasva bejegyzésed, megnyugtató számomra, hogy van ami nem változik benned sem. Az empátiád olyan, mint amikor először találkoztunk, az enyém sem változott. Nálam kicsivel később kezdtek a hangsúlyok tolódni, de jól van ez így. A zinternet(sic!) jó dolog. Próbálom olyasmire használni, ami nem mérgez. A Zene - így nagybetűvel - sosem mérgez. Ha valamelyik része időnként kellemetlen perceket is szerez, azzal csak erősödik a másik oldal.
Látszólag nem kapcsolódik hozzászólásom, pedig igen.
Az "Ariadne Naxosban"-hoz egyszer volt szerencsém, köszönhetően a rádióközvetítésnek. Az egy hírhedt olyan darab, amikor a szerző csak saját magára volt tekintettel. Szépen fogalmazva: nagy darab. Sajnálatosan többet hallani róla idézetként, mintha repertoáron tartaná pl. a bp-i Opera. Szerencsére nem rajtam múlik mi van/lesz terítéken.
John Barry filmzenéit fülelem, s közben dolgozom Astor Piazzolla: Oblivion c. darabjának hangszerelésén. Hirtelen jött sugallat kapcsán. De nem feledni akarok, inkább emlékezni. S azért is csinálom most a Piazzolla művet.
S persze a mindennapok tennivalóit, 63 nap múlva négyévesek leszünk, 1279 napja tart a szeszmentesség, s van kert, s főzés, s pályázat, s stb.

rás · http://ras2.blog.hu 2020.05.16. 21:36:26

@emdefalla: Valahol azt olvastam, hogy Richard Strauss Wagner-tanítvány volt. Nem tudom, így volt-e, de az Ariadné hallgatása közben többször is eszembe jutott Wagner. Egyrészt a fantasztikus hangú és "Brünhilde-i" termetű Jessy Normanról, másrészt viszont az opera helyenként kifejezetten Wagner paródiaként hatott.

Piazzolát nagyon szeretem

Az utolsó mondatban felsoroltakhoz pedig gratulálok, illetve szerencsekívánságaim!

emdefalla 2020.05.16. 22:00:52

@rás: Nos, Wagner s R.Strauss kapcsolata nem mester s tanítvány közti viszony. R.Strauss apja volt Wagner "kedvenc" kürtöse, bármit leírhatott neki, mindent lejátszott - ennek ellenére nem volt jó viszony a két ember közt. R. Strausst apja kifejezetten tiltotta a Wagner muzsikák tanulmányozástól, de persze ez nem járt nagy sikerrel.
Wagner s Liszt munkássága meghatározó a XIX. sz. végi zenében. Vagy pro-, vagy kontra.
Köszönöm a szerencsekívánságokat :)