A napom jelentős részét a számítógép előtt töltöttem. Jelenleg a youtube-on az 1992-es londoni Freddy Mercury tribute koncertet nézem, hallgatom. Vasárnap estig érhető el. Másfél óra alatt világszerte csaknem félmillióan nézték-nézik. Előtte bő egy órán át a Partizánt (Gulyás Marci napi politikai műsora a youtube-on) néztem, három (plusz G. M.) értelmes baloldali fiatalember beszélgetését. Délelőtt hosszan cseteltem egy 16 éves bagi sráccal, akivel nyáron haverkodtam össze, és aki a legjobb úton van afelé, hogy sok ottani, telepi társához hasonlóan elkallódjék. Hiperaktív, nehezen kezelhető, a bagi iskolából el is távolították, Aszódról már ő maradt ki. Csak sejtéseim vannak arról, honnan van pénze, hogy a telefonja - Messengerrel, tehát internettel - szinte állandóan be legyen kapcsolva. Amúgy elég nyomorúságos körülmények közt él.
Ja, de ez mellékszál - lehet ez mellékszál?! -, mert valójában arról akartam írni, hogy hús-vér emberektől elszigetelve, színháztól, koncerttől megfosztva mennyire kitölti (egészségtelenül) az életem jelentős részét az internet. Tegnap este a New York-i Metropolitan operaelőadását élveztem: Richard Strauss Ariadne Naxosban c. jópofa operáját. Éppen csak bele akartam nézni, kíváncsiságból, de aztán ott ragadtam.
(Megelőzendő a korholó kommenteket: azért olvasok is, főzök, sétálok is.)
Utolsó kommentek