Az egy dolog, hogy nem emlékszem arra, mi volt tegnap, de hogy már az ötven ezelőtti emlékeim is megbízhatatlanok...

Egészen mostanáig halál biztos voltam benne, hogy ez a Koncz Zsuzsa-dal a Szerelem című ("bakelit")* nagylemezen található, és mi ennek a lemeznek a dalaira buliztunk 1969. október 10-én Vlagyimirban a kollégium 123-as szobájában. 

Aztán most kiderült, hogy a Szerelem, Koncz Zsuzsa második nagylemeze, csak 1970-ben jelent meg, akkor ott a Volt egyszer egy lány c. első önálló nagylemeze lehetett - az se volt rossz! -, de ez a dal speciel azon se szerepelt, mert , mint most kigugliztam, kislemezen jelent meg. De az biztos, hogy ott forgott nálunk a 123-asban. Én a 124-esben laktam három orosz sráccal - erről bővebben itt -, a 123-as H. rezidenciája volt (egy másik magyarral és egy orosszal), náluk tágasabb volt, ezért náluk rendeztük a születésnapi bulimat. (Egész biztosan volt bulim a 125-ösben is, ahol orosz haverjaim laktak, és náluk szinte minden este volt buli.) H. mindig nagyon kedves volt hozzám, én nem kedveltem, de ezt képmutató módon soha nem éreztettem vele. Amúgy elég zavaró szituáció - de ez most érdektelen. Meg érdektelen (most) a 125-ös is.  A lemezjátszón a Keresem a szót forgott, és én P-vel táncoltam. Aznap este biztosan nem először, de itt már nagyon összekapaszkodtunk; én még azt is súgtam neki, hogy "szeretlek" (volt bennem kellő mennyiségű alkohol). - "Ne hazudj!" - volt a válasz. 

Szerelem lett, talán ezért is gondoltam, hogy a Szerelem lemez. Attól kezdve minden 10-én elsétáltunk Vlagyimir legelőkelőbb éttermébe, a Nerlbe, ünnepi vacsorára. Útközben - erre is egész világosan emlékszem - egymásba kulcsolt kezünket lengetve az Illés (Bródy) Mákos rétes című számát énekeltük. Aztán, pár év múlva vége lett a szerelemnek, ma már mindegy (naná, hogy nem mindegy), miért... Évtizedek múlva közös munkahelyen találkoztunk össze, jó barátok lettünk, vele is, férjével is, jókat tudunk beszélgetni - de bennem azért ott van egy kis múlt miatti feszély... (Énekelni nem szoktunk.)

* A lemez természetesen már nem bakelit volt, hanem vinyl, de az én hagyománytisztelő korosztályom még évtizedekig bakelitnek nevezte őket.