A halottaink is velünk öregszenek. Furcsa elképzelni valakit 43-nak, aki 36 évesen meghalt.

Isa, pur es homou vogymuk.

"a sivatag. ami nem csupán kő és nem csupán homok. a sivatag. amely nem forró. a sivatag. egyedül. a csillagok. amelyek ragyognak. a csillagok, amelyekre nézve ott a végtelen. a sivatag előttem. és a sivatag mögöttem. hangok és morajok. időnként becsapódó lövedékek. és nincs menedék. és nem bújhatsz el. a sivatag. nem rejt el. és miközben csúszol előre, már nincs a térdeden és a könyöködön bőr, és átvérzik a zubbony. mert ez a sivatag. és nem érzel fájdalmat. csak kúszol. fejed mélyen a homokba szegezed, a szádba már nyál helyett is homok van. de nem érzel fájdalmat. nem érezhetsz. csak mész előre. és a verejték keveredik a homokkal. sárral telítődik a szád, és a finom szemcséktől könnyezel. de ez a sivatag. nincs semmi és nincs senki. csak te. és az időnkénti torkolattüzek. és mész előre. mert ez a sivatag. és már félni sem félsz, mert nincs kitől és nincs mitől. legfőképpen nincs kiért. ez a sivatag."

 

Szerző: rás  2021.02.08. 00:01 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr4916402422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2021.02.12. 18:16:16

rás: azért szomjas mindig az emberiség, mert sivatagban érzi magát. Egyébként tiszteletben tartom emlékezésedet. A fájdalom idővel lehalkul, de nem tűnik el.
süti beállítások módosítása