Ma temették.

Az elmúlt napokban számtalan nekrológ foglalkozott a 20. század végének világtörténelmi jelentőségű politikusával, a Szovjetunió - Lenin alapította és több mint hét évtizeden át uralkodó - Kommunista/bolsevik/ pártjának utolsó főtitkárával, (a Szovjetunió első és utolsó elnökével). E kommentárok - főleg a nyugatiak - a hidegháború befejezésében játszott szerepét méltatták, az afganisztáni kivonulást (egy értelmetlen és úgy tűnik, akár évszázados következményekkel járó véres katonai-politika kaland), a kelet-európai szocialista országok "elengedését". Mások ugyanezért a Szovjetunió és a szocialista világrendszer sírásójaként, elárulójaként kárhoztatták, mintegy alátámasztva Putyin hírhedt tételét arról, hogy a Szovjetunió összeomlása a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt. A szovjet-orosz történelem kiváló ismerője, Krausz Tamás az Eszmélet című marxista folyóirat Facebook-oldalán a katasztrófához vezető naivitással vádolja, amiért hitt Reagan és Kohl ígéreteinek, felróva neki továbbá a tőkés magántulajdon, a piacgazdaság visszaállításában játszott (szerintem csekély) szerepét is. "[F]őhajtással ismerjük el, hogy szándékai eredendően jók voltak, még akkor is, ha a politikust kizárólag a cselekedetei minősítik" - hangzik zárásul a nagyon is egyértelmű fanyalgás.

Nem vitatva, hogy egy politikust nem a szándékai - illúziói -, hanem cselekedeteinek eredménye, következményei minősítenek, talán arról is kell beszélni, hogy Gorbacsov milyen körülmények közt vette át az SZKP és a Szovjetunió vezetését, milyen kényszerek határozták meg a cselekvését. 1985-re lényegében bebizonyosodott a rendszer teljesítőképtelensége, kudarca. Ma Oroszország és Ukrajna a világ legnagyobb gabonaexportőrei közé tartoznak. A 70-es években a SZU-t meg lehetett zsarolni azzal, hogy nem kap amerikai búzát, kukoricát, ha nem engedélyezi a zsidók tömeges kivándorlását Izraelbe. A 80-as évek elején (személyes tapasztalat) egy 200 ezres közép-oroszországi városban konzervek, száraztészta és káposzta kivételével lényegében semmit nem lehetett kapni az élelmiszer-üzletekben, Moszkvából kellett tojást, felvágottat, zöldséget hozni; napi rendszerességűek voltak az áramkimaradások. A 70-es évek végétől a Szovjetuniót belekényszerítették egy fegyverkezési versenybe, amelyet technológiailag elvesztett, gazdaságilag pedig belerokkant. Gorbacsov azt remélte, a gazdaság ösztönzésének programjával - uszkorenyije [gyorsítás] - úrrá lehet a helyzeten. Nagyon hamar belátta, hogy maga a gazdasági rendszer rossz, ebből született a peresztrojka [átalakítás] eredetileg csak a gazdaságirányítást megcélzó politikája. Majd az is kiderült, hogy az okok még mélyebben, a társadalmi-politikai rendszer működésképtelenségében vannak. A szocialista - vagy inkább "szocialista" - rendszert átalakítva megmenteni kívánó reformok az elképzelések, vélemények, programok nyílt vitáját kívánták, és Gorbacsov a glasznoszttyal [nyilvánosság] szabad utat engedett ennek, s reformokkal kísérletezett. A háttérben egy megcsontosodott, bürokratikus párttal és államapparátussal. És kiderült, hogy a rendszer megreformálhatatlan, menthetetlen...

A mai temetésen csak egy külföldi vezető vett részt: Orbán Viktor. Hogy mit keresett ott, számomra rejtély. Egyetlen tippem, hogy tegnap este látta a tévében, amint Putyin lerótta kegyeletét Gorbacsov koporsójánál; azt hitte, ez a vonal. Feltűnően csak a diplomáciailag kötelező nagykövetségi szinten képviseltette magát Nyugat-Európa meg az USA. Természetesen Oroszország ukrajnai agressziója miatt, de azt hiszem, Helmuth Kohl még így is elment volna Moszkvába.

Gorbacsov Budapesten, a Váci utcában 1986 júniusában